Hozzátette: a nemzet számára azért fontos a szórványközösségek megőrzése, mert ha ők lemorzsolódnak, akkor beljebb húzódik a nemzet határa, és a tömb széléből lesznek az új szórványok. Mindannyiunk közös érdeke, hogy megadjuk a lehető legtöbb segítséget a szórványban élő magyarság számára – hangsúlyozta. Rámutatott: őket is ugyanúgy a magyar nemzet egészének tekintik, az ő problémáikkal is szolidaritást vállalnak, és ahol lehet, próbálnak segíteni.
Az elmúlt években sok segítséget kaptak a szórványközösségek – jelezte a helyettes államtitkár, aki kiemelte többek között, hogy támogatják az erdélyi szórványprogramot, konszolidálták a csángó oktatási programot, segítik a vajdasági szórvány beiskolázási programot, és valamennyi régióban az iskolabusz-programot. Felidézte, hogy közel egy éve a Magyar Állandó Értekezlet szórvány szakbizottsága arról döntött, hogy november 15-e lesz Kárpát-medence-szerte a magyar szórvány napja. Ez az első alkalom, hogy e napon minden régió ünnepel, és a keddi konferenciával, gálaműsorral a programsorozatot vezetik fel – jelezte.
Bodó Barna, a Magyar Állandó Ér­tekezlet szórvány szakbizottságának társelnöke kiemelte, a jelentősebb városokban Székelyföldön a magyarság száma nő, ugyanakkor például Temes­váron több mint harmincszázalékos a csökkenés. Arad, Máramaros megyé­ben szintén csökkenés tapasztalható – jelezte. Hozzátette: a szórványprogramoknál a folyamatosság és kiszámíthatóság a meghatározó.
Vetési László az erdélyi Diaszpóra Alapítvány képviseletében írásban ki­osztott előadásában rámutatott: számol­ni kell „az erősödő önfelszámolódással”, a természetes asszimilációval, az etnikai értékek átrendeződésével egyaránt. A jelenséggel összefüggésben kiemelte a vegyes házasságok szerepét, a nyelvromlást, az önértékelődés csökkenését. Úgy látta: az oktatástervezés, a kollé­giumi rendszer további bővítése, mű­ködtetése, fenntartása kiemelt prioritás. Ez jó úton halad, de Erdélyben legalább 25–30 kistérségi oktatási központra, bentlakásos multifunkcionális oktatási intézményre lenne szükség – jelezte, hozzátéve: „értelmiségi védőhálót kell ráborítani” a legszélsőbb szórványrégiókra és nagyvárosokra. Kitért arra is: a szórványban az értékmentés sürgősebb, mint gondolnánk. Kevés idő van hátra, a kétszáz léleknél kisebb közösségek húszévenként feleződnek, negyedelőd­nek. Ezzel a tervezéssel és munkával halad a határon túli támogatáspolitika a leglassabban, de enélkül nem lehet er­délyi, székelyföldi autonómiát álmod­ni, tervezni. Véleménye szerint a döntéshozóknak a határon túli szervezetekkel közösen át kellene beszélniük a támogatási rendszerek működésének összes részletkérdését. Megjegyezte: az egységes magyar állampolgárság visszaállítása a legfontosabb nemzetpolitikai lépés, „történelmi tett volt”, ugyanakkor alaposan elemezni kellene ennek a szórvány- és a magyar identitáshoz kap­csolódó vonatkozásait.