Partnernek lenni

Nem a felülről irányító, és nem is a kívülről jövő konkurencia szerepét szánja Hadnagy Miklós intézetvezető a központnak — partnere szeretne lenni a helyi kultúraszervezőknek. De ezt sem könnyű megvalósítani.

— Másfél év a magyar kultúra szolgálatában. Egy rendkívül gazdag esztendő után mire várhatunk 2008-ban?

— Félig viccelve azt is mondhatnám, hogy talán túl magasra emeltük magunk számára a mércét az első évben. Idén kicsit pesszimistábban látom a lehetőségeinket, mert az előző évhez képest most kevesebb a pénzünk, ugyanakkor számos intézeti fejlesztést érintő kérésünk közel két éve süket fülekre talál Budapesten.

— Így van az összes külföldi magyar kulturális képviselet esetében, vagy csak Romániában?

— A bukaresti és a sepsiszentgyörgyi intézet kapcsolatának le nem tisztázása eredményezte ezt a helyzetet, ugyanis Sepsiszentgyörgy tavaly nem önálló számlával gazdálkodott, hanem a bukaresti költségvetésben szerepelt egy összeg, amiről tudtuk, hogy a mienk. És mikor év végén meghúztuk a mérleget, pótköltségvetésért kellett folyamodnunk. 2008 elején született meg az a döntés, hogy önálló számlával jelenik meg Sepsiszentgyörgy, és amikor közölték, hogy ez mennyi, s ebből még levontuk a kötelezettségeket — bérek, lakás, működtetés stb. —, olyan kevés maradt egy hónapi programkeretként, hogy megijedtem, azt mondtam, ebből biztos nem fogunk tudni nagy rendezvényeket finanszírozni.

— A havi pénzkeretek átcsoportosításával talán csak lehet úgy zsonglőrködni, hogy azért valami kiadósabbra is fussa?

— Ennek a logikája mentén döntöttünk úgy, hogy január kemény hónap lesz, szerveztünk tíz eseményt, abból a Codex öt helyszínes erdélyi turnéja a legnagyobb, a február egy picit lazább, aztán márciusban, áprilisban ismét egy kicsit a fajsúlyosabb programokra próbálunk összpontosítani

— Konkrétan?

— Áprilisban támogatjuk a Filip Ignácék által szervezett régizene-fesztivált, odahozunk magyarországi művészeket. Májusban egy nyíregyházi csapat, a Banchieri Singers fellépéséről tárgyalunk, jelenleg egy kolozsvári fellépésről egyeztettünk, de székelyföldi helyszínt is szeretnénk becsempészni. A reneszánsz jegyében zajlanak a tavaszi rendezvények, mellettük kisebb eseményeket — könyvbemutatókat, előadásokat — is szervezünk, de olyan dolog, amire az egész város odafigyel, havonta vagy kéthavonta képzelhető el. Amit nagyon szeretnénk folytatni, és azt látom, erre van igény, a Történetek Magyarországról sorozat, mely Romsics Ignác előadásával indult tavaly. Ormos Mária akadémikus, történész vállalna egy előadás-sorozatot Erdélyben a tavasz folyamán. Ugyancsak ennek a részeként szeretnénk felkérni — de konkrét megállapodásunk még nincs — Inotai Andrást, a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézetének vezetőjét, hogy végre egy közgazdász is elmondja, mi történik Magyarországon. Beszéltem Gíró-Szász Andrással, ő vállalta, hogy Török Gábor politológus társával — a Hír Tévéből ismerhetik őket az erdélyiek — eljönnek, és tartanak egy kis helyzetértékelést, hogyan látják ők a magyarországi politikai eseményeket. Ez várhatóan az ősz folyamára fog csúszni. Március elején Orosz Zoltán harmonikaművész és zenekara fog fellépni három székelyföldi helyszínen. Dióhéjban ennyi egyelőre.

— Semmi nagy kiállítás?

— A tavalyi rangosabb kiállítások után idén úgy döntöttünk, önálló elképzeléseket nem jelenítünk meg a kulturális piacon. Részben azért, mert az erdélyi kiállítóhelyek már a tavaly ősz folyamán beteltek, s mi — költségvetési tervezhetőség hiányában — nem tudtuk időben rangos események mellé ,,letenni a garast", ami egészen biztosan 2008-ban meg is valósul. 2009-ben tudom, hogy például lesz Brassai-kiállítás. De 2008-ban csupán egy textilművész vállalt erdélyi turnét, és eddig egyedül Csíkszereda jelezte, hogy tudja fogadni az anyagot. A helyi kezdeményezések közül beszállunk néhányba, például a Bortnyik György-kiállításba, valamint egyelőre a szentendrei Vajda Stúdió kiállításának a teljes szállítási és biztosítási költségeit átvállaltuk.

— Magyarán, partneri szinten kell tovább építeni.

— Alapvetően igen. Nem csupán az elmúlt másfél évben, de sokkal korábbról kialakult már egy erdélyi partneri hálózat. Ennek ellenére vannak olyan helyzetek, amikor úgy érzem, nem szabad nekünk minden rendezvényt a teljes erdélyi hálózatba kiajánlani, hiszen ezek jól működő közösségi-kulturális terek, amelyeknek megvan a maguk elképzelése, programja, és nem az a feladatuk, hogy a mi ötleteinket támogassák. Számos, nagyon jól sikerült közös terv ellenére, sajnos, volt olyan végkicsengése is egy-egy eseménynek, hogy a kulturális központ rivalizál a helyi kulturális programkínálattal. Ennek még a látszatát is szeretnénk elkerülni.