Testnevelők

,,Másodikos koromban eljegyeztem magam a sporttal, még pontosabban a kézilabdával, s azóta más pályát el sem tudtam magamnak képzelni, mint a tornatanárit. Játék közben erősödött meg bennem a tudat, hogy a sport olyan csodálatos tevékenység, mely mind a testet, mind a lelket fitten tartja. Ezt a tudatot átadni a gyermekeknek csodálatosan szép, nemes tett. Nos, ezért lettem sport- és testnevelő tanár."

1984. október 8-án született Sepsiszentgyörgyön. Édesapja, Szabó István tisztviselő, civilben sportbarát, édesanyja, Mária könyvelő. Az I—VIII.osztályt a Váradi József Általános Iskolában vé­gezte, a IX—XII. osztályt a Kós Károly Iskolaközpont sportosztályában, majd a brassói Transilvania Egyetem sportszakán szerzett tornatanári oklevelet 2007-ben. Első munkahelye egykori iskolája, a Váradi József Általános Iskola.

Férjezett. Férje, Incze Levente asztalos, és nagyszerű síelő. Egyébként Eszter tőle tanult meg síelni.

Sportpályafutása a kézilabdához kötődik. Első edzője Ferencz Győző volt, aztán következett Szerző Árpád. A Szerző irányította ifjúsági csapattal az országos bajnokság nyolcadik helyén végzett, majd főiskolás korában az egyetem csapatával nyert egy nemzetközi tornát. Tanárként még nagy eredménye nem lehet, hiszen a múlt év szeptemberétől tanít, egyelőre annyit már elmondhat, hogy iskolacsapatai városi bajnokságot nyertek. E csapatokat pedig Sánta Olgá­val együtt edzik.

,,Nem célom csodákat művelni az életben, egyszerűen csak azt akarom, hogy minden gyermeket megtanítsak a kézilabdajátékra, minél több gyerekkel megértessem a mozgás, a sport fontosságát, szükségességét, és meg is szerettessem velük a sportot, a mozgást valamennyiük hasznára, majd örömére."

Incze Eszter vallja, hogy életeleme az őszinteség, a mások tisztelete, s ebbe a tiszteletbe belefér a mások munkájának elismerése, értékelése kortól, nemtől függetlenül. S ha ezt az őszinteséget, tiszteletet még alátámaszthatná a nagyobb türelemmel, az volna az igazi. De megvan az igyekezete ez irányban is. Őszinteségével együttjár kritikai érzéke, tehát nem szokása véka alá rejteni észrevételeit még akkor sem, ha az éppen nem tetszik embertársainak. Így aztán önmagával szemben is szigorú, csakhogy ez esetben nincs harag, hanem megfogalmazódik a szent elhatározás: ,,kijavítom, jóváteszem, ilyent többé nem csinálok".

,,Hogy mi a vágyam, álmom? Egyszerűen csak annyi, hogy szeretnék minél előbb egy címzetes tanári álláshoz jutni itt, Sepsiszentgyörgyön, hogy ne kelljen minden iskolai év előtt versenyvizsgáznom. Aztán szeretnék egy olyan csapatot edzeni, mely bajnok tud lenni a megye határain kívül is, például az általános iskolák országos bajnokságán. Aztán nem zárom ki a családi öröm, boldogság szüntelen ápolását, teljesebbé tételét, a mindennapi munka örömét. Számomra így teljes a kép."

Sok sikert hozzá.