A bors példázata (Munkahelytermő falvak)

A megye felső sarkába szorult településen, annak is a külső faluvégén áll ugyanis a nyilván nem kis áldozatok árán felhúzott, csinos, emeletes épület, mely előtt kivilágítható műanyag cégér hirdeti, nyelvi invencióra vallóan és Benedek Elek-i népmesecímből kölcsönzötten, hogy tőrőlmetszetten székely, mégis az új időkre hallgató létesítménnyel gazdagította gazdája a faluképet. A Két bors ökröcskéhez címzett panzió pár hónapja üzemel, az első bevételek igazolni látszanak a családi vállalkozó jövőbe vetett hitét. Hogy az engedélyeztetési folyamat minálunk évekig elhúzódhat, az persze semmiképp sem válik dicséretére a hatóságoknak, melyek különben abból az adóból kívánnak megélni, amit a cégek csak ha már beindultak, képesek előteremteni. Csurulya Árpád panziója a létesítmény többféle kiaknázási lehetőségeire is példa, tanulságos hát idegenforgalmilag is szemügyre venni tapasztalatait.

— Tavaly áprilistól fogtunk neki az engedélyszerzésnek, már az azelőtt való évben gondoltunk rá. Szentléleken (itt a községközpont) az agroturisztikai tanfolyamra jártunk el, ott panzióvezetésről, szakácsságról stb. hallgattunk előadást, s eltöprengtünk a hallottakon. Itt ugye a Kászonokba vezető főút mellett lakunk, hátha egy vendég is betéved, meg aztán testvértelepülésünk a Pest megyei Piliscsaba, azokat is fogjuk tudni fogadni, ha meglátogatnak.

A házigazda az építkezéskor már eleve a kétféle igény összebékítésével számolt, az épület szimmetrikusan kettéoszlik, egyik felében lakik a négytagú család, másikat szánta vendéglátásra.

— Kétszemélyes szobának elég volna tizennyolc négyzetméter is, itt, nálunk két huszonöt négyzetméteres szoba van, azokat három személyre rendeztük be, illetve két családot is el tudunk szállásolni, mert a két felnőtt mellett még két-két gyereket le tudunk fektetni.

No de van-e forgalom a világnak eme, Isten háta mögötti helyén?

— Munkások szálltak meg először nálunk. Szentléleken vízvezetéket, csatornát épít egy târgoviştei cég, annak az alkalmazottai, nyolc román testvér volt ide beszállásolva hónapokig. A vállalat fizette, étkeztette őket, fele áron ugyan, de úgyis megérte. Reggelit kaptak, használták a fürdőszobát stb., nem erre gondoltunk, de a tavaly nekünk ez jött be, az idénre se volna rossz, egyelőre kevés a kiránduló vendég. A faluban kevés a nevezetesség, a környék annál gazdagabb, Kézdin, Bálványoson és tovább van, mit mutogatni.

A hasonló családi panziók — a vendégeket a család szolgálja ki — fő erősségét a kényelem mellett a több napra szóló turisztikai program adhatja, az élménynyújtás sajátos kínálata.

— Túrára vihetjük őket az erdőbe, szalonna- és flekkensütéssel, tokányfőzéssel. Télen van sílehetőség, lehetne lovas szánozás a falu között, nyáron esztenalátogatás, fürdés a Kászon patakában, mert közel van. Csónakot vehetnék, a malomnak kétszáz méteres tava van a gát mögött, sima a vize. Kiviszem szívesen a vendéget a kaszálóra, megmutatni, hogyan kaszálunk, takarunk. Egy hétre itt üdültek a piliscsabai gyerekek, azok még tehenet fejni is leültek velem.

Csurulya Árpád különben gazdálkodni kezdett a rendszerváltást követően, a földek visszavétele után, a szerény eredmény sarkallta arra, hogy új útra lépjen.

A magyarországi testvértelepülésről a gyerekek nyári táborba szálltak ki ide, tíz ottani gyerek volt a helyi pajtások vendége.

— Napközben mentünk kirándulni az erdőre, a Perkőre, flekkeneztünk, tokányoztunk. Nagyon jól érezték magukat, még a csűrben is háltak künn, de amikor éjjel négykor csúful villámlani kezdett, szedelőzködtek, és bejöttek a házba. Kivált a gazdaság érdekelte őket, egy hét után megtanulták, a tyúkok hová tojnak, összeszedték a tojásokat, megpróbálták a tehénfejést, este várták a csordát. Esztenalátogatni szekéren mentünk, kacagva ültek fel, simogatták a lovat. Piliscsabát inkább a városból kiköltözöttek lakják ugye.

A panzió fenntartása nyilván átgondolt tervet, szervezett vendégtoborzást kíván.

— Már a tavaly megkaptuk volna a margarétát, de a törvények örökké változnak, idáig csak öt szobán felül kellett a tűzrendészeti engedély, ma már tőlünk is kérik. Környezetvédelmet, mindent eljártam, még Brassóban kell margarétáztatnom, s akkor tudok Daragushoz fordulni, az agroturisztikai szövetséghez, hogy reklámoztassak, honlapot készíttessek. Járt itt egy magyarországi ember, ő ajánlotta, hogy katalógusba betesz a többi háromszéki panzióval együtt, fizetni kellett volna, arra akkor nem telt. Különben a gazdálkodásból előrehaladni nem tudtunk, most a tehenekből is csak egyet-kettőt tartunk meg, hogy tejünk, sajtunk legyen. A panzió berendezéséhez, a fürdőszobák felszereléséhez OTP-kölcsönt vettünk fel, öt évig most annak dolgozunk. Két kislányom van, nem szívesen mennék külföldre, hogy hónapokig azt se tudjam, mi van itthon.

*

Tegyük hozzá: a faluban történtek közösségi előkészületek a turizmus fellendítésére, a Pro Kézdiszárazpatak Alapítvány kiadásában megjelent egy színes falufüzet Bíró Levente Tibor tollából, Kovács Erika és Csurulya József fotóival. A füzet összefoglalja a település helytörténetéről eddig összegyűlt adatokat, kitér az innen származó Pótsa családra, szól Ópra Benedek ’56-os elítélt megpróbáltatásairól, akinek nevét a helyi iskola is viseli, ismerteti a népszokásokat, a székely építészet a faluban megfigyelhető jellegzetességeit, a lakosság ’89 utáni sorsát, mondhatni, példaszerűen eligazítja az idegent, és kedvet csinál az ismerkedéshez.