Évszakok és Nekeresdország (Olvasólámpa)

Mindkettő szerkezete — és ennyi a hasonló bennük — az évszakok váltakozásaira épül, a négy évszak vonzásában alakulnak a törékeny kis japán versforma, a haiku különféle csillogó változatai, s négy évszak határozza meg bravúros rímtechnikákat alkalmazó gyermekverseinek világát. Van a sok ajánlott vers között egy Weöres Sándornak ,,hódolattal" ajánlott is, az Árdeli szép tánc. S ez nem véletlen. Az utolsó szakaszát idézzük: ,,Küküllőben fürödtek a / Keresztúri lányok — / A vén füzest künn a parton / Perzselték a lángok. / Így volt rég, úgy volt rég, / Citera, viola, gardon, / Egyik húzza, másik vonja / Én a bőgőt tartom." KAF ugyanis tudatosan vállalja és folytatja a weöresi gyermekvershagyományt, ezért is népszerűek gyermekversei. A magyar ritmus különféle, soha nem feledhető formáit idézik fel, és előadott meséiben, rögtönzéseiben, történeteiben — vannak hosszabb, népmesékre alapuló kísérletei is — megkapó a derű. Egyik versében, a kötet végén kimondja ugyan, hogy Nekeresdország királya vagyok, de úgy gondoljuk, az önironikus megállapítás csak erre a versre érvényes, a könyv helyszínei ugyanis rengeteg versben erdélyi falvakat, folyókat, hegyeket neveznek meg és idéznek fel, a lehető legtermészetesebben.

Ez a természetesség s a helyszínek hitelessége szavatolja aztán ama közvetlenséget, amely KAF más verseire is érvényes, s szerteágazó, sok alakmással dolgozó költészetének is egyik legjellemzőbb vonása. Ennek sok gyönyörű példája van mind a gyermekversgyűjteményben, mind a haikukönyvben. Két példa: itt van a gyönyörű Szállj el, madárka, amelynek ritmusa és formája Valter von der Vogelweide híres versét, az Ó, jaj, hogy eltűnt mindent (Radnóti Miklós fordítása) idézi. ,,Szállj el, madárka, szállj el, ha már betelt nyarad, / s ne hidd, hogy énekedből itt bármi is marad… / Csak vén vihar vicsorgat — vadul dadog fagyot: / deresre vált az ág is, ha daltalan hagyod. / Szállj el, ha szállni tudsz még, ha fergeteg vakog, / de élnek itt a fák mind, s a hó alatt magok…/ Madárka, bár maradnál — érted süvölt a szél: / a dús tavasz se késhet, ha már dühöng a tél." A vers megkapóan fejezi ki a tavaszvárás hangulatát, s akárcsak Weöresnél, KAF-nál sem lehet mindég eldönteni, hogy tulajdonképpen ,,csak" gyermekversről van-e szó. S akkor idézzünk egy tavaszi haikut, a Tavaszi ké­pek második darabját: ,,Vadludak, darvak / ékes vonulását ki / írta nagy égre." Azt hiszem, ide minden magyarázat felesleges, az 5—7—5-ös szótagszámra épülő versforma — egy villanás a vízen — a maga törékeny zártságában tökéletesen fejez ki egy állapotot.

Mindkét könyvben nagy szerep jut az illusztrációknak, a haikugyűjteményben Kohsei színvázlatai. A pályáját Kolozsváron kezdő jelenkori japán művész ,,apró színvázlatai — kolozsvári regék — a haiku erejével hatnak" — állapítja meg rövid eligazító jegyzetben Petca Ovidiu. A gyermekverseket Takács Mari illusztrálta, felerősítve a versek ,,mesebeliségét" és humoros hangvételét.

* Időmadárkönyv (69 haiku). Kohsei illusztrációival. Koinónia Kiadó, 2007

** Hajnali csillag peremén. Takács Mari illusztrációival. Magvető, 2007