Pislákoló tüzek

Minden bizonnyal bele is fáradtak, s ezért nem készítették el a heti (február 4—11.) programot. Mi mással egészíthetném ki ezt az örömhírt — mármint a 2008-as sportnaptárt —, ha nem E. Bergen szavaival: ,,Igaz, hogy a kemény munka még nem ölt meg senkit, de hát miért kockáztasson az ember..." Miért? Még úgy járna, mint száz évvel ezelőtt az első (1908) londoni olimpián Somodi István dr., aki átrepülve az 1,88,3 m-es magasságot, megszerezte Erdély — Somodi dr. ugyanis kolozsvári volt — első olimpiai érmét, a magasugrás ezüstérmét.

Maradjunk még a jó híreknél. Sportcsarnok építésének hírét hozta a kósza szél Zágonból, Zaboláról, Ozsdoláról... És épül a csernátoni is. Rövid időn belül csak Kézdi- és Orbaiszéken közel egy tucat — Bereck, Ozsdola, Gelence, Csernáton, Kézdivásárhely (2), Zabola, Kovászna (2), Zágon — sportcsarnok lesz, nagyszerű feltételeket biztosítva a teremsportoknak, mint a kézi-, kosár-, röplabda, futsal, azaz teremfoci, atlétika... És kell is, hiszen égető szüksége van felső osztályú csapatainknak — kézi-, kosárlabda, futsal — a kitűnő hazai játékosokra, mert nem alapozhatnak orrvérzésig a játékosbehozatalra. Több okból is... Na de ezt hagyjuk most. Maradjunk azzal, hogy pislákolni kezdett egy teljesebb, jobb utánpótlást nevelő munka reményének tüze. S ez a ma még csak pislákoló tűz majd nagy lángra kap, és felmelegíti vidékünk még rejtve őrzött tehetségeit, s megedzi azokat. Így legyen!

Ugyan nem tolonganak a sportlétesítményeink névadására felkért sportbarátok, sportemberek — edzők, vezetők, sporttanárok... —, de azért beszaladt néhány figyelemre méltó javaslat (azt ígértük, ezeket, mármint a figyelemre méltóakat, közöljük), jelezve, hogy a sportszeretet, a nagyok iránti tisztelet tüze még pislákol az emberekben. A Dáncsuly család Ugron Jozefina háromszoros kézilabda-világbajnok és csapatkapitány nevét látná szívesen a szentgyörgyi sportcsarnok homlokzatán; a nagybaconi Szabó Gábor három szentgyörgyi létesítmény névadására tesz javaslatot: a városi stadion Selymes Tibor (mert a kézdivásárhelyi stadion már a Sinkovits nevet viseli), a nagy sportcsarnok Török Edit és az új sportterem Szabó Katalin nevét viselje; a sepsiszentgyörgyi Fosztó Anna a városi sportélet nagy öregjeire emlékeztet — Baczoni Pali bácsira, Selymes Tiborra (Tibi bátyjára), Selymes Miklósra, Boros Jánosra, a legendás Fülöp Istvánra (Hacsekre), hiszen nagyon sok örömben részesítettek, amikor nagyszerű eredményeikkel öregbítették a város sportjának hírnevét.