Azt állította, hogy a végtelen ismételgetésekből, a kényszerek hatása alatt elvégzett feladatokból, gyakorlatokból valami hasznos keletkezik a gyermekek agyában. Azt akarta, hogy minden tanár tervszerűen működjön. Tévtana azért terjedt el nagy sebességgel, mert a központilag irányított állami iskolarendszer segített a lakosság fegyelmezésében. (A családok belső szemlélete is hamarosan „elporoszosodott”, amely sajnos, még ma is nyomon követhető kultúránkban.) Az éppen alakulófélben levő ipari társadalomnak nagy szüksége volt a Humboldt által kidolgozott tanuláselméletre és iskolarendszerre – így hatással volt szinte az egész civilizált világra.
Vegyük sorra azokat a főbb jellemzőket, amelyek hű képet adnak a porosz típusú iskolarendszerről.
Didaktikus. Elsősorban oktatóintézmény. Legfontosabb feladata: lexikális tudást adni. Definíciókat, szabályokat tanít és kér számon, támogatva ezzel a magolva tanulást.
Popper Péter pszichológus olyan futószalaghoz hasonlítja a porosz iskolát, amelyre hat-hét éves korukban rákerülnek a gyermekek, és tanulmányaik során (az elemitől az egyetemig) a szalag mellett álló tanárok az egyes órákon „rászerelnek” egy-egy kis tudást a tanulóra. Jó gyerek az, aki hagyja, hogy rászereljék a tudást. A tanuló szempontjából kritikus a futószalag sebessége. Ha számára túl lassú, halálosan elunja magát, ha túl gyors, nem tud lépést tartani vele. Mindkét eset általában pedagógiai csődhöz, iskolakerülő magatartáshoz vezet. Ezek a gyermekek végül a nevelési tanácsadóban kötnek ki, ahol aztán a pedagógusok és a szülők pszichológustól várják a kialakult konfliktushelyzetük megoldását.
Uniformizál, fegyelmez, ellenőriz. A tanárok által elvárt átlaghoz kell igazodnia minden tanulónak. Vannak iskolák, ahol az öltözködést is előírják. Az iskolába kerülő izgő-mozgó, jókedvű nebulónak meg kell tanulnia fegyelmezetten ülni a helyén, és többé nem ő kérdez, hanem a tanító/tanár kérdéseire kell válaszolnia. El kell felejtenie, hogy valaha úgy tanult, hogy ő érdeklődött, ő kérdezett! Az óra meghatározott ideig tart. Vécére menni, enni csak szünetben lehet. Vannak iskolák, ahol előírás, hogy a szünetben senki nem maradhat az osztályteremben, és a szünet végén kettős sorokba rendeződve kell várni a tanár érkezését. Budapesten mesélték hallgatóim, hogy abban a gimnáziumban, ahová ők jártak, két lépcsőház volt. Igazgatói utasításra az egyiken csak felfelé, a másikon csak lefelé lehetett menni.
A porosz iskolarendszer alapvetően komor, humorkerülő hangulatú. A gyermeki viselkedés a normál variációt sem tűri el. Lev Nyikolajevics Tolsztoj – aki nemcsak az irodalom, hanem a pedagógia kimagasló alakja is – a XIX. század közepén írja: „Az iskolát nem úgy hozták létre, hogy az olyan legyen, ahol a gyerekek kényelmesen tanulhatnak, hanem úgy, hogy ott a tanárok kényelmesen taníthassanak. A gyerekek beszélgetése, mozgása, vidámsága, amely elengedhetetlen feltétele a tanulásnak, zavarja a tanárt, és ezért az iskola a kérdések börtöne, ahol a beszélgetés és a mozgás tilos.”
Tekintélyelvű. A porosz iskolában nem emberek élnek együtt, hanem „felsőbbrendű” tanárok és „alsóbbrendű” diákok. A tanár szocializációja során megtanulja, hogy az iskola rá épül, ő az iskola legfontosabb eleme. Tekintélye „hivatalból” létezik, kétség nem férhet hozzá; ő az, aki tudással rendelkezik, míg a diák tudatlan.
Hiányközpontúan értékel. Pistike írni tanul. Három betűből kettőt szépen formáz meg, a harmadikat nem sikerül szépre alakítania. Mit fog nagy valószínűséggel pirossal aláhúzni a tanító néni? Természetesen azt, amelyik nem szép. (A tanító néninek is azt húzták alá annak idején.) Pistike később felső tagozaton földrajzból felel. A tanár értékel: 7-es, mert nem mondtad el ezt és ezt. Tapasztalatom szerint, ha a tanár egy diákjának nem tízesre értékeli a teljesítményét, akkor – néhány kivételtől eltekintve – azt fogja közölni vele, hogy miért nem tízes. (Az élet pikantériája, hogy nagy valószínűséggel otthon a szüleivel is a következő párbeszéd zajlik le: Feleltél, Pistike? Igen. Miből? Földrajzból. Hányast kaptál? 7-est. Miért, mit nem tudtál?) És az egyetemen? Kolléga úr, ha ezt és ezt elmondta volna, akkor megadtam volna a tízest.
Egy tanuló a porosz típusú iskolarendszer lépcsőfokain végig mehet úgy, hogy megmérettetései során leginkább hiányokról essen szó, teljesítményről vagy elismerésről alig. Az iskola ezzel a tulajdonságával felmérhetetlen károkat okoz a gyermek személyiségének fejlődésében. Popper Péter szavaival élve: a porosz iskolatípus egyszerűen rongálja a gyermeket.
A konvergens gondolkodást helyezi előtérbe. Az angolszász iskolával szemben, ahol a tanárok elsősorban diákjaik feladatmegoldási tervét értékelik, ahol a diákok általában több lehetséges megoldás közül választhatnak, a porosz iskola döntően azzal van elfoglalva, hogy egy feladat egyetlen jó megoldását kerestesse meg a diákkal, a bemutatott eredményt értékeli. Ezzel az életidegen szemléletével hátráltathatja a diákot divergens gondolkodása, kreativitása fejlesztésében.
A gyermeket használhatja dekorációként. Lásd a különböző iskolai rendezvényeket, versenyeket.