Huszonhat lélek menedéke

Aliz néni korai elhunyta az eredetileg alapítványi alapokból működtetett otthon jövőjét is bizonytalanná tette, de fel nem számolták, 2005-ben a városi tanács pályázott, hogy fenntartásához anyagi alapokat szerezzen. Bizonyos összegeket ezúton is kaptak, de 2006 januárjától fenntartását a városi tanács vállalta fel nem túl sok, de kevésnek sem mondható pénzből, mintegy 1,5 milliárd régi lejből — tudtuk meg Tankó Vilmostól, a városháza szociális osztályának vezetőjétől.

Jelen pillanatban tíz anya és tizenhat gyermek él ebben a házban — mondja, és elismeri, nagy sikerélményei, szakmai örömei e téren nincsenek. Mióta a tanács finanszírozza az otthont, azt szerették volna elérni, hogy egyszer, rosszabb esetben kétszer hat hónapos benntartózkodás után az anyákat munkához segítsék, támogassák életük újraindításában. Nos, e tekintetben nem dicsekedhetnek, gondozottjaik alig tíz százalékának sikerül saját lábán megállnia. Most már munka is kerülne, igaz, minimálbérnél többet nem fizetnének, de lakóik — akik általában szakmailag alulképzett fiatal nők — jobbra egyelőre nem várhatnak. Mégsem fogadják el a felajánlott munkát. Tankót megdöbbenti, hogy olyan fiatalasszonyok, akiknek semmijük sincs, nem igyekeznek a keveset, a szerény, de mégis önálló életüket segítő biztonságot megragadni. Természetesen tudja, életük, önmagukhoz, gyermekeikhez, a társadalomhoz való egészséges viszonyuk kialakításához kitartásra, türelemre, szeretetre, bizalomra van szükségük, s ezt igyekeznek számukra biztosítani.