Testnevelők

Ott, ahol a munka dandárja zajlik, ott, ahol megtervezik a jövőt, ott, ahol millió verejtékcseppel áztatják a kivitelezés, a beteljesülés útját, ott, ahol a munka fáradalmát nyugtázó zokszó veri fel a csendet. Testnevelők ők, sportéletünk szürke eminenciásai.

,,Első osztályos koromban édesanyám beíratott a tornára, ez a beíratás határozta meg pályaválasztásomat, életem alakulását. Sportkörben mozogva, mozgást szerető gyerekek társaságában megszerettem a labdajátékokat, közben erős is akartam lenni, megismerkedtem a cselgánccsal, hogy aztán az atlétika vonzásába kerüljek, s jó kilenc évig a stadionok boszorkányos köreit tapossam. Sokfelé megfordultam, sokat láttam, tanultam, tapasztaltam, így azt is, hogy mozgás nélkül elképzelhetetlen az egészséges, kiegyensúlyozott életmód, elképzelhetetlen a fittség, a jó hangulat, a hasznos kikapcsolódás. Ez után vágytam, erre akartam meggyőzni mindenkit. E meggyőzést leghatásosabban pedig akkor tehetem, ha testnevelő leszek, s már az iskolában beoltom a gyerekekbe a sport szeretetét."

Névjegykártyája

1981. május 22-én született Sepsiszentgyörgyön. Édesapja, József nehézgépész Brassóban, fiatalkorában birkózott, édesanyja, Borbála férfiszabó, a kézilabda híve, húga, Erika férjezett. Az I—VIII. osztályt a Mikes Kelemen Főgimnáziumban végezte, a IX—XII.-et a Puskás Tivadar Iskolaközpont televízió—rádió szakán. A kolozsvári Babeş—Bolyai Tudományegyetem testnevelés és sport karán szerzett oklevelet 2003-ban, 2005-ben véglegesítőzött, majd 2006-ban mesterizett. Atlétikára szakosodott. Tanári pályafutását Nagyajtán kezdte, majd következett három év Köpecen, az ősztől pedig a Székely Mikó Kollégium tanára.

Mint sportoló az atlétikában jeleskedett. 1993-ban a mezei futás országos bajnokságán aranyérmes csapatban és bronzérmes egyéniben, 1995-ben a mezei futás csapatversenyén bronzért állt dobogóra, 1996-ban újra krosszbajnok csapatban, a pályabajnokságon pedig bronzérmes 800 méteren, 1997-ben harmadik csapatbajnoki aranyérmét vehette át mezei futásban. Mint labdarúgó a Baróti Sólymok csapatának oszlopos tagja, kétszer nyert a Sólymokkal megyei bajnokságot, 2005-ben pedig őt választották a IV. liga legjobb megyei játékosának. Öt éve tanít, s ez idő alatt három iskolában igazán nagy eredményeket nem érhetett el tanítványaival. Amit elmondhat: tanítványai nyertek körzeti, városi bajnokságokat.

,,Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy szeretem, imádom a munkámat. Nem, nem akarok én élsportolókat nevelni, csak sportszerető fiatalokat, akik az iskola után is rendszeresen kimennek a sportpályákra, a természetbe mozogni, játszani, szurkolni. Ezt választottam, ezért dolgozom nap mint nap tisztességgel, becsülettel és nagy-nagy odaadással, következetességgel."

Már nem is kell kérdeznem, hiszen maga mondta, hogy egyik erénye a következetesség, s ehhez társul a kitartás, na meg a szerénység, hiszen nem szeret nagyzolni, vallja, hogy ,,olyannak fogadjanak el az emberek, amilyen lényegében vagyok". Na persze, kommunikációs készségén még akadnak javítanivalók, mindenekelőtt izgulós természetén kell változtatnia, a lámpaláztól kellene megszabadulnia. Na de nem akar ő egyetemi előadásokat tartani, a gyerekek előtt pedig már nem izgul, nincs lámpaláza, ha tornaterembe lép. Jól megérteti magát a gyerekekkel, oda-vissza alapon működik a szeretet, s ez a fontos, ez a jó nevelőmunka egyik feltétele. A tanár úr saját kritikai érzékét így jellemzi: ,,ami szívemen, a számon, s ezért sokszor rá is vesztek. Na de szigorú vagyok magammal szemben is. Nagyon el tudok gondolkodni, ha valamit rosszul tettem, ha valamiben rossz döntést hoztam, s erre rájövök, mert rájövök."

Ezek után kíváncsian vártam, milyen véleménnyel van a megye sportjáról, a megye labdarúgásáról.

,,Ami a megye sportját illeti, éltünk meg már sokkal szebb időket is. Jelenlegi állapota stagnáló. Azon a mély szinten is. Tömegsport csak a fociban van, ide értem a minifocit is. A teljesítménysport még valami keveset hoz a vitrinbe, de több hagyományos sportág megtorpant. A megyei labdarúgásról sem zenghetek dicsőítő ódát. Az a tény, hogy városaink közül csak Barótnak van felnőtt focicsapata, sokat mond, és nem pozitív értelemben.

S ha már az értékelésnél tartunk, tudom, rákérdez az iskolai sportra is, de most megelőzöm: azzal, hogy az I—IV. osztályba bevezették a testnevelést, egy jó lépést tettek. S ha biztosítani fogják a felszereltséget, a sportbázisokat, rövidesen az eredmények is mutatkozni fognak. Élni, élni kell azzal a tagadhatatlan ténnyel, hogy a gyerekek imádnak mozogni, sportolni. Hadd biztosítsuk hozzá a teret, a lehetőségeket."

Péter Józsi ma még nőtlen. Ma, mert ha minden a tervek alapján zajlik, akkor augusztusban ő is kimondja a boldogító igent. Választottja, Katalin is pedagógus, óvónő Nagyborosnyón. Azt már mondanom sem kell, hogy Józsi minden vágya egy boldog családi élet, tele szeretettel, megértéssel, gyerekekkel, s ehhez igazán dukálna egy címzetes katedra valahol itt, Sepsiszentgyörgyön.

Isten segítse.