A múlt héten elárverezett javakról vitatkoztak a tegnapi tanácsülésen Barót önkormányzati képviselői, utalásokként és be-beszólásokként szinte az egész tanácskozást végigkísérte a városszerte nagy érdeklődést kiváltó ügy.
A költségvetés módósításánál előbb a néppártos Szép Béla kérdezett rá, vakációban miért adnak a helyi közszállítási vállalatnak 35 000 lej támogatást, egyben kimutatást kért a Transloc által szállított diákokról és nyugdíjasokról. A vita puskaporosabbá vált, amikor a polgári pártos Nagy István módosító javaslatot tett, s két forrásból elvonva toldotta volna meg a Sigapresses adósságra szánt negyvenezer lejt további 77 000 lejjel. Nagy István és Lázár-Kiss Barna András polgármester pillanatok alatt válogatott sértéseket vágott egymás fejéhez, majd kölcsönösen szégyenkezésre szólították fel egymást. Nagy átcsoportosító javaslatát az RMDSZ „természetesen” nem szavazta meg, mire válaszul az MPP–EMNP hét képviselője sem adta áldását a költségvetés módosítására, így az is elesett.
Az iskolakampusz folytatásához szükséges mutatók elfogadása jóformán simán ment – az MPP-s Vass Csilla csak arra kérdezett rá, az ügy múltkori megvitatásakor nem-e hasonló adatokat fogadtak el –, ám amikor egy baróti tizennyolc áras terület megvásárlásáról beszéltek, megint kiújult a vita. Az előterjesztett javaslatot végül csak az RMDSZ frakciója támogatta, az MPP és az EMNP tartózkodott, így nem kapott az elfogadáshoz szükséges kétharmados szavazattöbbséget.
A napirendi pontok után Nagy István vázolta az iskolakampusz építésének 2007-ben kezdődött történetét, kitérve a perekre. Szerinte nem a városnak kellene kifizetnie sem a 4,2 millió lej alapösszeget, sem a kamatok és büntetőkamatok révén 9,3 milliósra duzzadt számlát, hanem a tanfelügyelőségen keresztül a tanügyminisztériumnak. Mint mondotta, nem ő, hanem Lázár-Kiss Barna András cselekedett helytelenül, amikor az elmúlt két esztendőben nem képviselte következetesen a város érdekeit a Goscom volt alkalmazottjaival szemben, vagy amikor a megyei tanáccsal való összejátszása eredményeként elvesztették az állami gondozottak részköltségeinek kifizetéséért indított perüket, így az adósság nem az ő lelkiismeretét terheli. Nagy azzal is vádolta a városvezetőt, hogy nem a végrehajtó, hanem személyesen ő állította össze a lefoglalandó javak listáját, majd arra hívta fel a polgármester figyelmét, hogy az elárverezett 9,7 hektáros területen befejezetlen és még felügyelet alatt álló világbanki befektetés van, azaz igencsak kérdéses, hogy az elidegeníthető-e. Kencse Sándor a bibarcfalvi fürdő helyzetére kérdezett rá: hogyan került az eladható tételek közé az a telek, amelyre pályázatot nyertek és szerződést írtak alá. A polgármester visszautasította azt a vádat, hogy nem tartotta szem előtt a város érdekét. Hangsúlyozta, nem ő választotta ki a lefoglalandókat, hanem a cég kérte ki a város telekönyveit, s döntötte el, mit bocsát áruba. Az árverést megpróbálta leállítani, de fellebbezését elutasították. A vita hosszú, személyeskedéseket sem nélkülőző monológokba ment át, mire néhány tanácstag egyszerűen felállt s elhagyta a termet, ezért Demeter Zoltán ülésvezető berekesztette a tanácskozást.
