Huszonöt év nagy idő. Majd fél emberöltő, mely meghatározó az egyén életében, a rendszerváltások után formálódó demokráciánkban, a pártok alakulásában és Tusványos, az egykor Bálványosról induló szabadegyetem és diáktábor színeváltozásaiban.
1990 januárjában magyarországi és erdélyi (kézdivásárhelyi) fiatalok a kommunizmus akkor még valósnak vélt bukását követő mámoros napokban a világot készültek megváltani. Így született a szabadegyetem ötlete, hamarosan helyszín is került, és az év júliusában a bálványosi kempingben ültek össze első alkalommal.
A párbeszéd szükségességének felismerése hívta életre a pár napos találkozót, magyarországi, romániai magyar és román, közéletben forgolódó, a politikát éppen csak tanuló vagy pár éve kóstolgató ifjak számára nyújtott lehetőséget közös dolgaik kitárgyalására, a valós és lappangó konfliktusok, esetleges megoldásaik számbavételére, a feladatok feltérképezésére – no meg az ismerkedésre, a barátkozásra. A folytatás már törvényszerű volt, visszatérő előadókkal, vendégekkel, akik aztán az idők során fontos szerephez jutottak, miniszterek, miniszterelnökök lettek, befolyásos döntéshozók, s életre kelt jó pár ötlet is a Csomád lábánál születettek közül. Voltak esztendők – főként a kezdetekben –, amikor a román–magyar viszony taglalása kapott hangsúlyos szerepet, aztán szép lassan kikoptak, eltűntek a vitára hajlandó, nyitottabb román szereplők, s háttérbe szorult e párbeszéd. Évek jöttek, amikor az erdélyi magyar–magyar viszony kapott főszerepet, új pártok, új vezérek tűntek fel, volt, hogy sikerült, volt, hogy nem egy asztalhoz ültetni őket. Aztán a Kárpát-medencei magyarság vezetőinek találkozóhelyévé vált Tusványos, az egyre jobban éledező autonómiaformák egyik fő hirdetőjévé, de tünedezett a párbeszéd, egyre inkább a hasonlóan gondolkodók összejövetelévé alakult.
Pár éve tetten érhető, hogy kopik, jelentőségét veszíti a politika Tusványoson. Politikusok ugyan eljönnek most is szép számban, előadások, beszélgetések is szerepelnek a programban, de érdekesebb, izgalmasabb témákat boncolgatnak a kisebb sátrakban oktatáspolitikáról, gazdaságról, turizmusról, fejlesztésről, környezetről, médiáról vagy akár irodalomról, zenéről, színházról.
Tusványos átalakult politikacsinálóból társadalomszervezővé, és ez így van rendjén. Hisz túllépve mindazon, ami elválaszt, szakmai kérdésekbe kapaszkodva lehet jövőt tervezni, építeni. Ha a következő huszonöt év is annyi eredményt hoz, mint az elmúlt negyedszázad, már megérte.