Erdélyi örmény gyökerek (Kisebbségi kapcsolatok könyve)

Könyvének érdekessége, hogy a török—magyar történeti szálak mellé most egy örmény fonatot pászít, a gyergyószentmiklósi Zárug — magyarra fordítva Öreg, Idős — családból származó dédnagyanyja történetét. A törökökre és örményekre közismerten nem lehet ráfogni a kölcsönös históriai szimpátiát, olyan ez, mint a Franz Werfel regényéből, A Musa Dagh negyven napjából ismert ,,barátság", amely az örmények millióinak életébe került, és más millióknak kellett a vándorbotot a kezükbe venniük, hogy az egy szál életüket mentsék, ha tudják.

Beder Tibor könyvében éppen az az izgalmas, hogy a ,,török és a magyar testvér" formula vallásától és vállalásától eljut a magyar és örmény kapcsolatok történeti felfejtéséhez. A családi vonatkozású szál kibogozása csak ürügy arra, hogy a magyar—örmény egybefonódásokról szóljon, amelyek szerencsés módon soha nem torkollottak katasztrófákba, sőt, mi, erdélyi magyarok és székelyek olyannyira barátságosak, befogadók voltunk az üldözött örmények irányába, hogy az ,,úgy szerette, majd megette" elve érvényesült, s az Erdélybe, a székelység körébe befogadott örmények ebben a nagy szeretetben elveszítették nemzeti mivoltuk legfontosabbikát, az anyanyelvüket, és mára csak bizonyos szokásaikban, örmény nemzettudatuk fejlettségében érhetjük tetten másságukat.

Az erdélyi örménymagyarok, nem véletlenül, a magyarság nagy történelmi kataklizmáinak idején sok esetben ,,magyarabbnak" bizonyultak, mint a magyarok, a szabadságharcos próbatételeknél számarányukhoz képest hatalmas véráldozatokkal adóztak, s a magyar mesterségek és a tudományok hírét öregbítették, bárhová is kerültek a világon.

Beder Tibor könyve ezért is kedves és szimpatikus olvasmány számunkra, no meg azért is, mert a benne felfejtett családi örmény szál egymaga is érdekes és tanulságos történet, de a könyv átolvasása után rá kell jönnünk, hogy ez csak ürügy arra, hogy a szerző az idegen uralom alá került, a kiszolgáltatott etnikai csoportok és nemzetrészek sorsának alakulásából ma is hasznos és ma is érvényesíthető tanulságokat fogalmazzon meg. Így az örmény sorstörténet mellett felette fontos információkat nyerünk az örmény alapítású vagy az örményeket befogadó erdélyi településekről, a lakosság etnikai-nemzeti megoszlásának változásairól, háborúk idején a túlélési technikákról.

Az ázsiai és európai örmény sors mellé társul az egyéb kisebbségi sorsra jutott népcsoportok története is, a magyaroké, a négy ország területére szétvagdalt kurdok helyzete, az albánok megpróbáltatásai és függetlenségi harca.

A könyvben markánsan jelentkezik az üldözöttek, a kisebbségbe szorultak humánuma, szabadságukért, az önrendelkezésre alapozott autonómiáért vívott küzdelmük. Beder Tibor eljut egészen korunk politikai problémáinak feszegetéséhez, művének ezek az oldalai publicisztikai hangvételűek, mai életünkre vonatkoztatva húsba vágóan szókimondóak.

Írástémáinak háromszéki gyökérzete — dédnagyanyja Uzonba, majd onnan Lisznyóba került, és a történelmi nevű háromszéki Bede család szálához kapcsolódott —, szóval, a család háromszéki magyarörmény oltványai minden bizonnyal segítenek abban, hogy a háromszéki örménymagyarok és magyarörmények történelmi gyökereik után érdeklődjenek.

A Megidézett múlt előszavát dr. Issekutz Sarolta, a budapesti Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesületének elnöke és az Örmény gyökerek kiadvány főszerkesztője jegyzi.