Halott holt árkok ébresztése

Útban Hidvég felé Demeter János megyeitanács-elnökkel az Olt egykori medrének holt árkai tálalták a beszédtémát. Hogy előadása menetét ne zavarjam, beszélgetőpartneremmel nem közöltem, hogy harminc és egynéhány esztendővel ezelőtt a megyei horgászegyesület elnökeként Deák Barnával bejártam az Olt e szakaszának holt árkait. Erősdtől Felsőrákosig 31 kimetszett folyószakaszt számoltunk össze. Ezek között volt másfél kilométer hosszúságú és alig százméteres szakasz is. Vízmélységük hellyel-közzel elérte a két-három métert is. Áradások idején az Olt vize ki-be sétált a holt árkokba. A fő sodorvonaltól eltávolodva a folyó sebessége lelassult, és minden árvíz alkalmával hatalmas mennyiségű üledéket rakott a holt árkokba, a belépő szakasznál rohamosan feltöltve azt. Az oldalról befolyó hegyi patakok és csermelyek a hegylábak felől kezdték a kimetszett meanderek feltöltését. Ezen túl a patakok beszállítottak minden szennyet, hulladékot, szemetet, s rátetézve az emberek szekér- és gépkocsiszámra hordtak oda mindenféle ipari és háztartási hulladékot. A holt árkok állóvizében beindultak az eutrofizációs folyamatok, elszaporodtak a hínárfélék, amelyek elrothadva a mederfenékre kerültek, s az oxigénelvonás következtében a nemes halak tömegesen pusztulni kezdtek. Télen, mikor befagytak a vizek, nem volt, aki szellőztetés végett lékeket vágjon, és ezeket gondozza, ami ugyancsak halpusztulást eredményezett.

Mindezek következtében a más országok jobb helyein üdülőkörzetekké, horgászparadicsommá alakítható holt árkok nálunk átokká váltak, bűzlő, szennyes pocsolyává degradálódtak.

Miután felmértük a tavak állapotát, felkerestem az akkori megyei első titkárt, Nagy Ferdinándot, bemutatva a reális állapotokat, a környék szánalmas voltát, s előadtam az egyesület javaslatait is, hogy műszaki megoldásokat kellene keresni az Olt élő vizének beáramoltatására, a beömlő csermelyek és patakok vizének Oltba zsilipeltetésére. Az első titkár elvileg helyeselte a kezdeményezést, megígérte, hogy utánanéz, később viszont közölte, hogy sajnos, nincs erre költségvetési pénz, a gátak, zsilipek megépítése és karbantartása hatalmas összegbe kerülne, és ennek előteremtésére a költségvetés képtelen. Dugába dőlt az egész terv.

Az azóta eltelt évtizedek alatt a helyzet tovább romlott. Miközben Európa jobbik felében a folyam- és vízszabályozások révén kialakult holt árkok horgászparadicsommá váltak, nálunk a gondatlanság és gondozatlanság miatt tönkrementek, holott Háromszék vízszegény, s az Olt Brassó megyéhez tartozó jobb partján látható a követendő példa: kilométerek hosszán halastófüzéreket alakítottak ki, amelyeket előbb állami halgazdaságok használtak, majd a magánosítás beindításával a tavak vállalkozók tulajdonába kerültek. Így következett be, hogy amíg a Brassó megyei oldalon, a kedvezőtlenebb fizikai-földrajzi térségben elszaporodtak a nagy jövedelmet biztosító halgazdaságok, megnövekedtek a sporthorgászatra alkalmas vízfelületek, addig a háromszéki oldalon katasztrofális állapotba kerültek ezek a vizek és folyómedrek. Üzleteinkbe a Brassó megyei tavakból kerül az élő hal, s egy-két eset kivételével — például Bölön — napijegyes pecázásra is a túlsó partra járnak a háromszékiek.