Fészekrakás Maksán (Munkahelytermő falvak)

Falvaink akkor nem fognak kiürülni, ha nem csupán a tőkeerős vállalkozók gondoskodnak ott új munkahelyekről és a megszűnők pótlásáról, hanem az életüket ott leélni kívánók is úgy alapoznak, hogy ne csak lakjanak ott, de megélhetési forrást is fakasszanak maguknak. Fészekrakás és egzisztenciális önállósulási kísérlet érdekes példája a Kovács Tibor és Erika próbálkozása e tekintetben. E korábban városra honosodott fiatal pár mindezt úgy óhajtja végrehajtani, hogy közben az urbánus komfortot és életvitelt is viszi-vinné magával falura, ezért esetleges sikerükben felcsillan a vidéki élet új, kiegyenlítő lehetősége is.

Minden riportnak megvan a maga külön története, s néha helyet kér az írásban. A riportert például a községházi tisztviselő próbálta lebeszélni, ahogy Háromszéken mondják: leuntatni a maksai témaválasztásról, mondván, nincs itt semmi olyan, amit keres. A sivárságnak, ötlethiánynak, ürességnek, élettelenségnek az a képe, melyet mintegy rá akartak erőltetni, bevallja, berzenkedést ébresztett benne, s megállapítva, mily jól teszi, hogy a ,,kárhozat" e kedvgyilkos helyeit általában elkerüli, és inkább az utcán, a boltokban érdeklődik, elhatározta, csak azért is végighajt a falu utcáin, mert nem létezik, hogy némi kis életmagra kapott próbálkozást ne tudna felderíteni, ha már útbaigazítás címén lebeszélésnél egyebet nem kapott. S mit ad Isten, a Besenyői-tó felé tartó hosszú-hosszú utcán szemébe szökött egy, a házsorból kiváló új épület, benne célszerűen berendezett és tágas üzlet, ügyesen elkészített cégtábla, s elindulva e szálon bukkant rá névrokonára, a fiatal tulajdonosra.

Kovács Tibort az országút menti Dózsa fogadóban és panzióban találtuk, munkahelyén, ahol épp 24 órás pincéri szolgálatát töltötte. Beszélgetésre ugyan idő nem volt, a jó nevű fogadóban még télidőben is szünet nélküli a forgalom, miként a pincér mondja, a mérsékelt árak, a jó konyha miatt sok átutazó már eleve beveszi útitervébe az itteni megállást és étkezést. Megállapodtunk hát egy későbbi találkozásban, és szemügyre véve a meghitt kis vendéglőt, ahol tavalyi nagy port felvert háromszéki látogatásán maga Băsescu elnök is megfordult feleségével a tulajdonos vendégeként, nem zavartuk tovább a pincért a betérők kiszolgálásában.

Kovács Tibor és Erika szentgyörgyi lakásán egy tizenhárom hónapos apróság tipeg hihetetlen magabiztossággal fel-alá a szobában, míg a társalgás folyik, s a riporternek komoly és apelláta nélküli konkurens a szülői figyelem kikövetelésében. Kiderül, hogy a maksai üzlettel, a cseperedő vállalkozással egyidős a kislány, és ha az is úgy fogja birtokba venni a maga potenciális vevőkörét, mint az apróság a garzont, akkor a kereskedelemnek nagy jövőt jósolunk a Besenyőre vivő úton. Az üzlet szerintem jól megválasztott helyen nyílt, viszonylag távol a főúton állóktól, s a vevő lakásától mért távolság a mindennapi beszerzésben igenis számít, miként bárki magán tapasztalhatja. Mondja Kovács Tibor, hogy a Besenyői-tó vonzotta forgalomra is számít, a múlt nyáron tapasztalta, hogy a tóra szokott brassói turisták már számolnak üzletével, egyesek nem is hoznak élelmet magukkal, hanem mivel olcsóbb is, nála szerzik be a zöldséget, sört, gyümölcsöt, miegyebet. ,,Olcsó árakkal dolgozunk, most látom itt, Szentgyörgyön, a narancs kilója 3,5, nálunk 2,9, az élesztőt is fele áron adjuk, mint itt veszik, lehet más fajta is." A helyi vásárlásnak ugyan gátja, hogy faluhelyen kevés a pénz. ,,De mihelyt megkapják a napszámot, mindjárt jönnek. Baj, hogy vidéken kiesik a kenyér, a tejtermék, a hentesáru, mert disznót vágnak az emberek." A beszerzést leegyszerűsíti, hogy a szállítók számon tartják, és mindent helybe hoznak. Az üzletnyitás feltételei szigorúak, kell a külön tusoló a személyzetnek, kérik, hogy az áruraktárnak külön bejárata legyen.

A bolt épp csak beindult, felfuttatása még sok erőfeszítést igényel. A fiatal pár bérjövedelmére lesz utalva még jó darabig. Mindketten dolgoznak, Kovács Tibor 31 éve ellenére kimondottan kalandos múltat tudhat maga mögött. Az ő nemzedékére, igaz, már az a jellemző, hogy tucatnyi mesterséget próbál végig, míg egynél lehorgonyoz, de azt sem tekinti véglegesnek. Ember és munkahely nincs úgy összevarrva, mint az ántivilágban. Szülei például az IMASA-ban dolgoztak, míg lehetett, majd a dohánygyárból mentek nyugdíjba. Az ő sorsa más srófra jár.

— Én már tizennégy éves koromban dolgoztam az Evesben (élelmiszerüzlet volt), esküvőkor a Sugásban... Mindig úgy szerettem, nekem legyen pénzem. Közben jártam egy évet a textilbe, jártam egyet a Perspektívába az autóbádogosokhoz, de nem tetszett. Két év zenetanfolyamot végeztem, doboltam, bárokban zenéltünk. 15 vagy 16 évesen egyik haverommal egyet gondoltunk, és kimentünk Magyarországra. Milyen volt? Há­nyódtunk az utcán. Vagy háromszor is próbálkoztunk. Az első időkben a Moszkva téren próbálkoztunk. Jöttek reggel a vállalkozók, és vittek el. Napszámra. De nehéz volt erősen. Kőművesmunka, segédmunka. Nem nekem való. Vékony voltam, sovány. Mondom, megpróbálom a piacon. S egy kínai felvett. A Józsefvárosi piacon. Ott árulgattam neki, és gyűjtögettem. Kőművesmunkával kerestem 800-at, 1000-et, a kínainál 1200 forintot egy nap. Messze laktunk, Csepelen, más szentgyörgyiek ajánlották a szállást, reggel hatkor felkeltünk, és mentünk villamossal, HÉV-vel, trolival, amíg odaértünk. Ez ment vagy két évig. Minden hónapban haza kellett jönni, pecsételni, s akkor vissza. Hogy tudtam-e félretenni? Hát hoztam ajándékot mindenkinek. Jártam végül a Brâncuşi-ba, a szövetkezeti iskolába, s kitanultam a pincérséget. De már pincérként és bárosként dolgoztam, estiben végeztem el. Még katonaság előtt. Feleségem járt be a Mikóba, minden reggel beült a bárba egy kávéra, ott ismerkedtünk meg.

A vendéglátóiparban hát révbe ért, mi több, élettársat is választott a vendégek közül. Szereti szakmáját, bár úgy véli, az emberekkel dolgozni nehéz, azaz külön erőfeszítést igényel.

A feleség külön történet, az oldott viselkedésű, csinos fiatalasszony szívesen mesél, de előbb egy panaszát teszi szóvá, hogy a változtatás igényét megindokolja.

— Öt éve vagyunk házasok, kilenc éve ismerjük egymást, de még egy szilvesztert nem tölthettünk együtt, a férjem olyankor mindig foglalt. Sok idejét felemészti a munka, s nincs egy ünnep, egy hétvége, amikor szabad lenne.

Ez mindenképp alátámasztja az önálló egzisztenciára törekvés vágyát. A tervek előtt hallgassuk meg az eddigi életút rövid krónikáját:

— A református kollégiumban végeztem, és úgy volt, megyek tovább, mindenki azt akarta. Egy ismerősöm felhívott, hogy lenne egy jó munkahely, s ,,mellette tudsz tanulni is". Érettségi után rögtön munkába álltam a Horizont fogadóirodában. Sportfogadások. Nagyon jól ment, román—szlovák cég, végül már vagy száz irodát tartott fenn az országban. Egyetemre már nem tudtam továbbmenni. Mikor nekifogsz dolgozni, nem tudom, de a pénz, minden, elvarázsol... Jó volt, de egyik napról a másikra bezárták. Reggel lakat várt az ajtón. A főnökség csalt, hamis szelvényeket adtak el, becsapták az államot, s erre rájöttek. Nálunk nem volt probléma, mondom, nagyon jól ment, és egész szép fizetésünk volt. Előfordult, hogy százmilliós nyereséget fizettünk ki. Ha valaki nyert, bejött, én másnap kivettem a bankból, és fizettem ki neki. Mások, igaz, ráfizettek a játékszenvedélyükre, sokat veszítettek. De volt hónap, hogy háromszor több nyereséget adtunk ki, mint amennyi bevételünk volt. Na, de becsukták. Felmondás, kárpótlás? Nem volt semmi. Emlékszem, még telefonon kellett elmondanom, hogy a két fél beleegyezésével felbontjuk a szerződést. Olyan hamar jött minden, a rendőrség kiszállt, utólag gondoltuk el, nem helyes, hogy egyik napról a másikra kikerültünk az utcára, de akkor örvendtünk, hogy megszabadulok a bonyodalmaktól. Aztán kaptam munkahelyet a telefonosoknál, mobilkészülékeket árulunk. Tesztelnek, sokat kell tudni, de kedvelem, még évekig szeretnék ott dolgozni.

Nos, a fiatalok valami három éve nagy fába vágták a fejszéjüket, Maksán telket kaptak a szülőktől, a szentgyörgyi szülők is támogatták őket a hitelfelvételben, lakásukra bankkölcsönt vettek fel, és abból felhúzták az igazán szemrevaló épületet, berendezték benne a boltot, és azóta üzemeltetik. Vágyuk, hogy nyugodalmasabb életet éljenek, és kislányuknak is meglegyen a családja, arra készteti őket, hogy maguknak a ház manzárdján lakást képezzenek ki. Ez további anyagi erőfeszítésekbe kerül, a bankhitel súlyos teher. Ennek ellenére a bővítés logikája mentén haladva lelki szemeik előtt már a falusi turizmus távlataiból adódó lehetőségek lebegnek, évek múltán, úgy lehet, vendégházat vezetnek majd, s a tó körüli forgalomból is hasznuk származik, eltartásukról a saját vállalkozás fog gondoskodni.