A hónap második felében két olyan sportág – kosárlabda és röplabda – világbajnokságára kerül sor, mely közel áll hozzánk, az egyik, mert ma is hódít megyénkben, a másik, mert sportvilági sikeréhez hozzájárult egy erdővidéki sportemberünk.
Kosárlabda
Korunk legnépszerűbb labdajátékai közé tartozik. Bár a véletlenek hosszú sora játszott közre, kialakítása mégis tudatos, célszerű munka eredménye. Feltalálója a springfieldi főiskola testnevelő tanára, dr. James A. Naismith. A testnevelő tanárt azzal bízta meg az egyetem vezetősége, hogy télen „megfelelő játékkal” a teremben foglalkoztassa hallgatóit. Naismith sokat gondolkozott a „megfelelő játékon”, de sehogy sem tudott zöld ágra vergődni, míg a véletlen segítségére nem sietett. Egy napon hallgatóira várva megpróbálta az udvar végén elhelyezett barackos kosarakba dobni a labdát. E próbálkozás adta az ötletet. Miután megérkeztek tanítványai, két csapatot szervezett, és elkezdtek játszani. Később a terembe vonultak, és ott folytatták a játékot úgy, hogy a kosarakat a karzatra rögzítették. Aztán leszerelték a kosarakat, és gyűrűkkel helyettesítették, a gyűrűk aljára zárt hálót erősítettek, s erre egy zsineget szereltek, amelynek segítségével kivehették a hálóba juttatott labdát. A karzatra szerelt gyűrűk viszont túl közel álltak a szurkolókhoz, akik kedvük szerint – kedvenc csapatuk érdekében – hol akadályozták, hol segítették a labda kosárba juttatását. Hogy a szurkolók ne avatkozhassanak bele a játékba, a gyűrűk mögé palánkot szereltek, s a gyűrűkre olyan hálót, amelynek alja lyukas volt... Az első játékszabály 1892-ben látott napvilágot. A játék népszerűsége egyre csak nőtt, s már 1928-ban bemutatták az amszterdami olimpiai játékokon. Négy évvel később megalakult nemzetközi szövetsége, a Fédération Internationale de Basketball Amateur (Nemzetközi Amatőr Kosárlabda-szövetség), amely 1935-ben kiírta az első Európa-bajnokságot, 1936-ban pedig a berlini olimpián már hivatalosan is műsorra tűzték a bajnoki vetélkedőt. A világbajnokságra még várni kellett, de ami késett, nem múlott, 1950-ben meg is rendezték az első kosárlabda-világbajnokságot, 1953-ban pedig az első női világbajnokságot. A 17.-et most rendezik szeptember végén (27.–okt. 5.) Törökországban.
A tizenhat női világbajnokság legeredményesebb éremgyűjtő országai:
Egyesült Államok 8 1 2
Szovjetunió 6 2 0
Ausztrália 1 0 2
Brazília 1 0 1
A romániai kosárlabda nem tartozott és nem tartozik ma sem az európai élvonalba, abban a kevés időben, amelyet ott töltött, a háromszéki hölgyek is szerepet játszottak. Legjobbjuk, Simon Margit (Sepsiszentgyörgyön született 1942. szeptember 1-jén) 65-szörös válogatott volt, BEK-döntős (ezüstérmes), és négy Európa-bajnokságon vett részt (1962 – 4., 1966 – 4., 1968 – 7., 1970 – 8.). Két kadettválogatottunk – Ambrus Erzsébet és Simon Gyöngyi – 1989-ben Európa-bajnoki ezüstérmet szerzett. Megérdemlik a külön figyelmet.
Röplabda
A sportág őshazája után kutatva újra Springfieldben találjuk magunkat. A XIX. század végén a Holyoke YMCA egyetem testnevelési igazgatója, I. G. Morgan a téli felkészülés mozgásformáinak kiegészítésére, változatosabbá tételére egy 2,5 méter magasan kifeszített hálóval kettéosztotta a termet, azt a célt tűzve ki a háló két oldalán felsorakozott csapatok elé, hogy igyekezzenek a háló felett az ellenfél térfelére juttatni a labdát. Hogy milyen módon, azt egyelőre nem szabta meg. A játékosok üthették, dobhatták a labdát, annyiszor adogathattak egymás között a saját térfelükön, ahányszor csak akartak. A Springfieldbe látogató szakemberek nem jósoltak nagy jövőt a minnonetnek, na de véleményük nem törte le Morgan tanítványait, ellenkezőleg, más városokba is elvitték, bemutatták játékukat, majd kidolgozták első szabályait, megszabták a játéktér méreteit, a csapat játékosainak létszámát, előírták, hogy a labdát nem szabad megfogni, annak el kell pattannia a kéztől... Az Amerikában tanuló japán diákok „hazavitték” a megkedvelt játékot, otthon tovább fejlesztették... Öreg kontinensünkön elsősorban a balti államok karolták fel, de hamarosan egész Európa híve lett az új játéknak. Egy ideig a Nemzetközi Kézilabda-szövetség irányította a nemzetközi röplabda-tevékenységet, aztán 1947-ben megalakult a Fédération Internationale de Volleyball (Nemzetközi Röplabdaszövetség), és rá egy évre már meg is rendezte az első Európa-bajnokságot, újabb egy év múlva pedig a világbajnokságot. Az olimpiai játékok műsorába 1964-ben került be, s mindjárt az első bajnokságán részt vett a Baróton született, ma Sepsiszentgyörgyön élő Derzsi Ede, aki a román válogatottal a 4. helyen zárt, túl az olimpiai szereplésén a világbajnokságokon szerzett két ezüst- (1956, 1966) és két bronzérmet (1960, 1962), az Európa-bajnokságokon egy arany- (1963) és két ezüstérmet (1955, 1958), az Universiadékon pedig két aranyérmet. Derzsi sikerein túl sok örömet nem szerzett ez a sportág itt, e vidéken. Voltak ugyan halvány kezdeményezések Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen, de igazán meghonosodni nem tudott a röplabda. Ettől függetlenül követni fogjuk a szeptember 23-án Olaszországban kezdődő 17. női röplabda-világbajnokságot azzal a reménnyel, hogy hátha-hátha belopakodik megyénkbe a sportjáték.
Az előző tizenhat vb legeredményesebb éremgyűjtői:
Szovjetunió 5 1 1
Japán 3 3 1
Kuba 3 1 0
Kína 2 2 0
Oroszország 2 0 1
Olaszország 1 0 0
Következzen akkor a tizenhetedik éremvadászat.
