Körök

Ott van ugye az illyefalvi útkereszteződésben kialakított szép nagy karika, minden arra járó tehergépkocsi- és autóbusz-vezető meglehetősen csúnya szavakat mormogva csűri-csavarja a kormánykereket, hogy hátha sikerülne megtennie azt, mit előtte másoknak nem sikerült: úgy bevenni a kanyart, hogy ne sérüljön se kerék, se zöldövezet szegélyköve. Naná, hogy nem jön össze, a rendszeresen arra járók hát rá sem hederítenek már a jelölt útvonalra, haladnak az ideális íven, s ha eltipornak követ és növényt, hát majd igazíttassa helyre, ki odacsináltatta azt a fránya kört. Aztán ott van az egyáltalán nem dicsőségben kimúlt, néhai becsületsüllyesztő, a nép száján még mindig Három Rózsa néven nevezett egykori kocsmánál az útkereszteződés. Hol jó sok éve képződött már ama rejtélyes kör, eddig nem is volt különösebb gond véle, a fegyelmezett sofőrök az írás szava szerint eljárva kerülgették, a gyalogosok csak amúgy toronyiránt, de hát úgy a rövidebb, s az idő pénz. No, mostanára elkészülvén végre-valahára a benzinkút új köntöse, hát… ez se semmi. Zötykölődik ugyebár az autós a Templom utcában, betérne a Palló utcába. S nagy dilemma állja útját: hogyan találja meg a kilencvenfokos kanyar kulcsát? Legegyszerűbb volna jelezni, s a kormányon egy elegánsat fél kézzel mozdítani, de akkor mi lészen a rejtélyes körrel? Mely ott vagyon jobbra, messze, félrehelyen. Márpedig a géphajtásosok szentírása szerint azt körbe kell járni. Sofőr tehát jelez balra és tér jobbra. Ez már önmagában ellentmondás, hülyének is nézhetik akár, de a java még ezután jön. A kormány jobbra forgatásától a kanyarjelző karja automatice visszapattan, kattogás megszűnik, akkor sofőr bal kezével odakap, lenyomja a kart, s közben jobb kezével keservesen kínlódik, hogy a balra száznyolcvan fokos kanyart bevegye, lehetőleg gumicsikorgatás nélkül. Nem kis mutatvány, jó idegek, acélizmok, századmásodpercnyi helyzetfelismerés, gyors reagálási képességek szükségeltetnek hozzá — egyszóval autóversenyzői kvalitások. Akibe mindez természettől fakadóan nem szorult bele, hát az egyszerűbb, ám teljességgel szabálytalan megoldások valamelyikét választja. Ha közlekedési rendőr lennék, s hónap vége felé a bírságolási mennyiségem még közel sem járna az elvárthoz, hát csupáncsak fertályórácskára kiülnék ebbe az útkereszteződésbe — ennyi idő alatt még túl is teljesíthetném a normát. És közben jókat röhöghetnék a rejtélyes körök megfejtésén hiábavalóan kínlódó sofőrökön.