Huszonöt sepsikőröspataki hátrányos helyzetű elsős számára indított felzárkóztató és tanulássegítő programot szeptembertől a Diakónia Keresztyén Alapítvány az osztrák Raiffeisen Bank és a Stepich Alapítvány támogatásával. Az első hónap tevékenysége mutatja, sokaknak kell az elemi higiéniai és viselkedési szabályokat elmagyarázni, de a fejlődés már látható.
A harmincnyolc elsősből huszonöt magyar és roma gyermek került a programba. Az iskolai órák lejártával az iskolabusz átviszi őket a Sepsikőröspatak és Kálnok között felépített sportcsarnokhoz, ahol ebédet kapnak, majd Molnár Katalin és Apor Zsuzsa segítségével tanulnak, kézműveskednek és szabadtéri foglalkozáson vesznek részt. Egy terembe járnak, egymás mellett ülnek, de hogy a tudásbeli különbség ne hasson a kevésbé felkészültekre zavaróan – akik kimaradtak az óvodából, nehezebben kezelik a ceruzát és húzzák a vonalakat vagy készítenek rajzokat –, két csoportban folyik a munka.
Az itt tanulás nem helyettesíti az otthoni foglalkozást – hangsúlyozzák a nevelők –, de olyan többletet biztosít, ami hozzájárul az akadályok könnyebben vételéhez. Érdeklődésük fenntartását szolgálja, hogy hetente egy-egy meghívottat is fogadnak: mesélt már nekik mindennapjairól lelkész, kertész és rendőr, hamarosan pedig egészségügyi asszisztens látogatja meg a kis közösséget.
A családokat is igyekeznek megszólítani: hogy gyermekük a csoport foglakozásaiban részt vehessen, az édesanyáknak vagy nagymamáknak havonta egyszer önkénteskedniük kell mellettük, s hamarosan az édesapák számára is kitalálnak valamit. Molnár Katalin és Apor Zsuzsa azt mondja, az önkénteskedés negyven lejjel kiváltható lenne, de ők remélik, kevesen élnek majd ezzel a lehetőséggel, helyette inkább feladatot vállalnak. „A gyermekekkel sokat kell foglalkozni. Nem egy akad köztük, akinek a kézmosástól kezdve a mosdó használatán át a fogmosást is meg kell tanítani, de az első eredmények már érződnek. Például nem kell annyiszor rájuk szólni, tegyenek rendet maguk után, s hangunkat sem kell felemelnünk, ha valamit meg akarunk értetni velük. Ezt a változást érzik a szülők is, akikkel jól együtt tudunk működni” – számolt be tapasztalatairól Molnár Katalin.
A program támogatói elégedettek a tapasztaltakkal, úgy vélik, az eredmények meghaladják a vártakat, adott tehát a lehetőség, még két faluban hasonló programot indíthat a Diakónia. „A Rotary Klubbal együttműködve 2011-től indítottunk szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek számára foglalkozást. Az eltelt időszakban kinőttük magunkat, eredményeink vannak, tovább lehetne fejleszteni, s ehhez támogatóink is akadnak. Most, hogy lehetőségünk nyílik a programbővítésre, több polgármesteri hivatalt megkerestünk, s mindenhol fogadókészséggel találkoztunk – megvan az esélye tehát, a Diakónia gyermekprogramos ága is terebélyesedni kezd” – nyilatkozta Torma Vera programfelelős.
