A köztársasági elnök szerint 1956 a bizonyíték arra, hogy van értelme az áldozatnak, van értelme a bátor kiállásnak, van értelme az erkölcsi helytállásnak. Október 23-a nemcsak más nemzetek tagjainak adott reményt, hanem a ’89-es szabadságküzdelmekhez is erkölcsi példát nyújtott – hangsúlyozta Áder János tegnap este a forradalom és szabadságharc 58. évfordulója alkalmából az Operában rendezett díszelőadáson elmondott beszédében. A nap folyamán a politikai pártok képviselői megtartották ünnepi rendezvényeiket, a civil szervezetek tüntettek.
Megkoszorúzta az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozatainak emlékhelyét tegnap reggel Áder János államfő a rákoskeresztúri új köztemető 301-es parcellájában. A köztársasági elnök Nagy Imre néhai miniszterelnök és a névtelen áldozatok sírjánál, valamint a 298-as percellában felállított emlékhelynél is elhelyezte az emlékezés virágait. Katonai tiszteletadás mellett felvonták az ország nemzeti lobogóját az 1956-os forradalom és szabadságharc 58. évfordulóján, tegnap reggel Budapesten a Parlament előtti Kossuth Lajos téren (fotó). A lobogót a Himnusz hangjaira a Magyar Honvédség díszegysége vonta fel.
Nem tiporhatnak el
Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter szerint a magyarok mindig is tudták, hogy ha időről időre katonai túlerővel elcsendesíthették, terrorral elnémíthatták is országukat, végleg nem tiporhatták el. Ha eljött az idő, a magyarok egyenes derékkal, büszkén álltak ki igazukért. Erre tanított 1956, erre bizonyíték 1848, Rákóczi és Thököly eszméje, és eszerint él és tesz a mai magyar kormány is, amely nem fél kiállni a magyarok igazáért, „azokért az eszmékért, amelyekért hőseink áldozták életüket” – mondta a miniszter tegnap Budán a Széna téri 1956-os emlékműnél tartott ünnepi megemlékezésen. Varga hangsúlyozta: a magyaroknak az otthonuk, hazájuk függetlensége szent és sérthetetlen. Kiemelte, hogy a kommunizmus elleni felkelések történetében a magyarok 1956-os forradalma volt a legnagyobb hatású. Bár a forradalom elbukott, máig ható eredményt ért el: az’56-os hősök mutattak rá arra, hogy a kommunista országokban fennálló rendszerek valójában emberellenes, korrupt és a társadalmi osztályok egymás elleni kijátszására épülő diktatúrák – mondta. „A kommunista rendszer legitimációját aláásó magyar forradalom hatása végső soron a keleti blokk válságát és bukását okozta” – fogalmazott a politikus.
A beletörődés ellen
Az LMP szerint az 1956 októberében az ország szabadságáért harcolók bebizonyították, hogy a legreménytelenebb helyzetben is szembe lehet szállni a legfélelmetesebb hatalommal is. Schiffer András, az ellenzéki párt társelnöke és frakcióvezetője az LMP október 23-ai megemlékezésén a budapesti II. kerületi Mansfeld Péter téren úgy fogalmazott: a hatalom ma „kisstílű packázással” fenyíti az önszerveződéseket, ezért sokan egyéni menekülőutakat keresnek, és „úrrá lesz rajtuk az úgyis mindegy”. A pártelnök szerint a reményvesztettséget meg kell akadályozni, ezért kell mindig emlékezni azokra, akik a tankokkal szemben, az akasztófa árnyékában is megszerveződtek a szabadságuk védelmében. Az LMP-s politikus szerint az 1956-os tevékenysége miatt 18 éves korában kivégzett, majd huszonöt évvel ezelőtt méltóképpen újratemetett Mansfeld Péter példája arra tanít, hogy nincs örökkévaló és legyőzhetetlen hatalom, vagyis soha ne azonosuljunk „a beletörődés kultúrájával”.
Szellemi fronton harcolni
A Jobbik alelnöke a szabadság kivívására szólított fel a párt október 23-ai központi megemlékezésén a budapesti Corvin közben tegnap. Volner János szerint ma nem fegyveres, hanem szellemi fronton van szükség küzdelemre. Példaként említette a demográfiai problémákat, és azt, hogy szerinte veszélyben van a magyar termőföld. Utóbbival összefüggésben leszögezte: nem ér annyit az európai uniós tagság, hogy „a földünk elvesszen”. Úgy fogalmazott, parlamenti eszközökkel mindent megtesznek a szabadságért, de ha ezt akadályozzák, „akkor ribillió lesz”. A megemlékezésen részt vevő több száz szimpatizáns fáklyákkal és zászlókkal a Corvin közből a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épületéhez vonult.
Küzdeni a szabadságért
Az MSZP elnöke szerint ma is küzdeni kell a szabadságért. Tóbiás József erről az 1956-os forradalom és szabadságharc 58. évfordulójának előestéjén, szerdán beszélt Kaposváron. Nagy Imre küzdeni akart egy független, szabad, biztonságos Magyarországért – hangoztatta a szocialista párt elnöke a forradalom mártír miniszterelnökének szülővárosában tartott megemlékezésen, hangsúlyozva: számunkra példaértékű, amit 1956 üzen, Nagy Imre mártír miniszterelnök sorsa, gondolkodása, hite Magyarországban. „1956 üzenete azt mondja: egy szűk kisebbség hoz létre egy politikai többséget, és nyolcmillió csendben van, nyolcmillió várja, hogy szabad, igazságos és biztonságos legyen az a világ, amelyben él, hogy legyen értelme 1956-nak” – fogalmazott az MSZP elnöke a néhai miniszterelnök szobránál.
Tüntettek a civilek
Civil szervezetek aktívabb közéleti szerepvállalásáért tartottak tüntetést tegnap a fővárosi Blaha Lujza téren. A Tedd magad szabaddá! mottóval meghirdetett demonstráción felszólalók közül többen a kormánnyal szembeni kritikát fogalmaztak meg, és azt hangoztatták, hogy a szabadságért mindenkinek tennie kell. A programot az 1956-os forradalom és a harmadik magyar köztársaság kikiáltásának 25. évfordulója alkalmából szervezték.
Érezték, elég volt
Áder János szerint a forradalom abból a közös érzésből született, amely úgy írható le: elég volt. Hangsúlyozta: a magyar nép százezrek üldözését, kisemmizését, milliók megfélemlítését, a kommunista terrort elégelte meg. Ezt érezték a földjeiktől megfosztott földművesek, az „önkéntes békekölcsönnel” sújtott gyári munkások, a hazugságok tanítására kényszerített tanárok – fűzte hozzá –, akiknek elegük lett a kitelepítésekből, a munkatáborokból, az államvédelmi terrorból, az elvtelen elvtársakból, a cenzúrából, a besúgók és provokátorok hálózatából. Azt mondta: a kommunisták ugyanakkor világossá tették, hogy sem a népakarat kinyilvánítása, sem a szabadság, sem a demokrácia, sem a függetlenség nem egyeztethető össze a szocialista államberendezkedéssel, „a nyugati segítség elmaradása pedig azt jelentette, mintha a szovjet tankok nyers túlerejével szemben számunkra nem volna értelme az ellenállásnak”. Az államfő 1956 hatását kiemelten fontosnak nevezte a kommunista világbirodalom erkölcsi összeomlásában és Európa újraegyesítésében. Úgy fogalmazott, nincs olyan európai nép, amelynek tagjai nagyobb áldozatot hoztak volna, hogy a második világháború utáni Európa ismét a szabad országok közössége lehessen. A köztársasági elnök hozzátette: november 4. soha el nem múló gyásza ellenére ezért mégis győztesnek tekinti a forradalmat.
Az államfő beszédében idézte John F. Kennedy, az Egyesült Államok egykori elnökének szavait, aki a forradalom után négy évvel azt mondta: „A történelem kezdete óta nincs még egy nap, amely világosabban mutatja az ember csillapíthatatlan vágyát a szabadság iránt – bármily kicsi is a siker esélye, és bármily nagy is az áldozat, amelyet követel.” Áder János személyes történetünk és nemzeti önazonosságunk részének nevezte az ’56-os forradalmat – 1848-hoz hasonlóan –, és mint mondta, jó érzéssel tölti el az is, hogy „végre olyan világot teremthettünk 1990-ben, amelyben mindkét nap emlékezete nemzeti ünnepünkké válhatott”. Hangsúlyozta: gyermekeinknek is tudniuk kell, hogy 1990 előtt a hatalom megtorlásának tette ki magát az, aki e két eseményre emlékezni kívánt.
