Oroszországi változások (Magasles)

A KGB ugyan állam volt az államban, de ambiciózus és kezükben óriási hatalommal rendelkező vezérei, először Berija (Sztálin halála után), majd a nyolcvanas években Andropov, végül 1991-ben a puccsot megkísérlő tábornokok belebuktak ,,átalakítási kísérleteikbe"... A Szovjetunió szétesett, s Oroszországot, a földrésznyi államot egy reformer apparatcsik kormányozta, de Borisz Jelcin bukása bebizonyította, hogy a régi módszerekkel — s korántsem azért, mert közben köddé foszlott ama bizonyos lenini út, amelyikre a Szovjetunió zűrzavaros évtizedei alatt mindég lehetett hivatkozni — már nem lehet kormányozni. Oroszország mélypontra zuhant, pénzügyi csőd fenyegetett, a gazdaság szétesett, s a jelcini érában lezajló privatizációk, a nem megvetendő értéket képviselő állami javak villámgyors újraelosztása után megjelentek a színen az orosz milliomosok és milliárdosok, miközben a sereg lezüllött, a széles néptömegek nyomorogtak, az ország forrongott, s megkezdődött — máig beláthatatlan következményekkel — az atomarzenál feketepiaci kiárusítása. S ekkor a szovjet hagyományokat cáfolva színre lépett egy kágébés tiszt.

Putyin a nyolcvanas években hírszerzőként Németországban dolgozott, jól ismerte a világot, s ismerte hazáját is. Vaskézzel fogott a kormányzáshoz, megfékezte lázongó milliárdosait, többen börtönben kötöttek ki, mások Nyugatra menekültek, lecsillapította a pénzügyi köröket, megszüntetve a káoszt, rendezte a nyugdíjakat és a béreket, s állami befolyás alá vonta az Oroszország súlyát biztosító nagy olaj- és gáztársaságokat, és nacionalista szólamokkal cserélve fel a lomtárba száműzött, idejétmúlt bolsi hablatyot, igyekezett az erőskezű vezető és a nagy orosz hazafi szerepében már-már kéjesen tetszelegve, visszaszerezni, merész és nagyvonalú, a zsarolást sem mellőző külpolitikai húzásaival visszaállítani Oroszország megtépázott világpolitikai státusát, a sértett nép előtt állandóan a birodalmi ábrándok mézesmadzagját húzogatva. Csakhogy kitelt az ideje, az orosz alkotmány szerint harmadszor már nem választható meg ugyanazon személy.

A láthatólag elbizonytalanodó Putyinnak — s ehhez a nemzetközi téren zajló események, az iráni atomprogram, Koszovó függetlenedése stb. is besegítettek — két lehetősége maradt: vagy megváltoztatva az alkotmányt Oroszország örökös elnöke lesz, vagy bizalmasai közül jelöl valakit. Tudjuk, az utóbbi mellett döntött, s ezért politikai jövője attól is függ, mennyire lesz képes ,,kézben tartani" felfedezettjét (zsarolható-e Medvegyev?). Oroszország elnöki köztársaság, az államfő jogköre korlátozatlan, s a buzgó tanítvány hamar önállósulhat...