Farkas Réka
Ugyancsak felpörögtek az események életünkben, közéletünkben az elmúlt napokban, így az adventi várakozás küszöbén éppen békére, megnyugvásra adatik kevés lehetőség. Rávetül az ünnep első vasárnapjára a Mikó visszaállamosítása, a jogainkat követelő utcai megmozdulás, de beárnyékolja azt a román nemzeti ünnepre tervezett újabb nacionalista felvonulás, az Új Jobboldal harsány, magyarok kipucolását követelő, immár évről évre Sepsiszentgyörgy utcáin is felharsanó jelszavai.
Otthonunkat, szülőföldünket húznák ki a lábunk alól a XXI. század demokratikus, európai Romániájában.
A Mikó-ügyben született ítélet, a visszaállamosítás szándéka nem egyedi, jelzi ezt, hogy már nemcsak ötlet szintjén merül fel az egykori tulajdonosoknak visszaszolgáltatott javak újbóli elkobozása, vérszemet kaptak, és akcióba lendültek a nagy hazaféltők. Maros megyében például a prefektus a belügyminisztérium anyagi támogatásával perel, a Bánffy örökösöknek visszaszolgáltatott 9300 hektár erdőt szeretné megkaparintani a román állam javára, a 2007-ben megtörtént birtokba helyezést érvényteleníttetné a bírósággal. Amint a Székely Mikó Kollégium református egyházhoz tartozását kétségbe vonta a román igazságszolgáltatás, megteheti ezt bármikor, bármilyen magyar tulajdonnal.
És ha a Mikó épületét visszaveheti az állam, bármi megtörténhet, szerzett jogaink, az apró lépésekkel eddig elért eredmények éppen úgy nincsenek biztonságban, mint kínkeservesen visszaszerzett javaink. Ezt látnunk, tudnunk kell, és tiltakoznunk kell ellene. 1918-ban a Gyulafehérváron elfogadott, a Románia alapításául szolgáló határozat teljes szabadságot ígért „az összes együttlakó népek számára”, azt, hogy „minden nép saját nyelvén, kebeléből való egyének által fogja művelni, kormányozni magát és törvénykezését ellátni”. Ma délben Sepsiszentgyörgyön erre figyelmeztetjük a román hatalmat. Vonuljunk ki minél többen, hogy súlya legyen szavunknak. Csak közösen, erőt felmutatva érhetjük el, hogy ne legyen fölösleges a Megváltó eljövetelére való várakozás.
