Ismerkedés a múlttalA láthatatlan áldozatok: a fogyatékosok

2015. január 30., péntek, Nyílttér

A fogyatékos és halmozottan sérült gyermekek foglalkoztatását vállaló baróti Laura Ház Egyesület olasz, magyar és bolgár civil szervezetekkel közösen, EU-s alapokat felhasználva, In Memo névvel olyan programot dolgozott ki, amely a má­sodik világháború, illetve a totalitárius rendszerek láthatatlan áldozataira – a sérültek holokausztjára – irányítja a fiatalok figyelmét.

Az elmúlt évszázad  legkegyet­lenebb rezsimjeinek nemcsak zsidók, cigányok és homoszexuálisok estek áldozatul, de a testi és értelmi fogyatékosok is: az ő szomorú történetüket is meg kell is­mer­ni – fejtették ki a négy ország képviselői szerdán tartott sajtótájékoztatójukon.
A magyaror­szági Örökmozgó Köz­hasznú Egye­sület elnöke, Ko­lumbán Erika az eddig tapasztaltakról számolt be. Mint mondotta, a fiatalokat bevonva a világégés borzalmait meg­élőkkel készítettek inter­júkat, olyanokkal, akik saját bőrükön is tapasztalhatták, milyen „másnak” lenni. Igyekeztek olyan anyagokat összeállítani, amelyekből tanulni és tanulságot levonni is lehet.
„A totalitárius rendszerek – mindegy, hogy éppen nácikról vagy magát szocialistának mondókról beszélünk – a sérült emberek ellen fordultak. Az eszközökben nem válogattak: hol biológiailag meddővé tették, hol kísérleteikhez használták fel, hol egyszerűen eutanáziának vetették alá őket. Keveset beszélünk róluk, így akár azt is mondhatjuk, ez a hétszázezerre becsült ember valójában láthatatlan áldozat. Célunk az volt, hogy láthatóvá tegyük őket a ma fiataljai számára” – fogalmazott a baróti származású szakember.
A pedagógiai munkában Barótról Fa­zakas Melinda, Budapestről a Pető Intézet munkatársa, Budavári Győző, Firenzéből Luana Collaccioni egyetemi adjunktus és Kolumbán Erika vett részt. A bevont fiatalok nemcsak fogyatékos személyekkel, illetve azok családjával és környezetük tá­volabbi tagjaival készítettek interjúkat, de felkeresték a borzalmak helyszíneit – közelünkből a földvári fogolytábort –, közös munkát végeztek fogyatékos személyekkel, kipróbálták, milyen, ha valaki csak tolószékben tud közlekedni, világtalanul kell meglelnie az utat, vagy éppen kéz nélkül próbál festeni. Az ő feladatuk lesz barátaik és iskolástársaik figyelmét felhívni arra, mennyi kegyetlenség és méltánytalanság történhet, ha félrefordítjuk a fejünket, ha tétlenek maradunk, s hagyjuk, hogy a rossz felülkerekedjék.
A program nyáron zárul, de az egyesü­letek továbbra is együttműködnének. Kö­vetkező lépésként a szocialista érában átéltekkel ismertetnék meg a felnövő nemze­déket, olyan anyagot igyekeznek majd gyűjteni, amellyel a közelmúlt történéseiről jóformán semmit sem tudókkal is érzékeltethetik, milyen volt diktatúrában felnőni és dolgozni, milyenek voltak a hétköznapok vagy éppen a divat és a zene.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt kíván-e venni a június 9-i európai parlamenti választásokon?









eredmények
szavazatok száma 724
szavazógép
2015-01-30: Nyílttér - Bogdán László:

Marad a megfigyelés (Magasles)

Elfogadta a Romániáról szóló igazságügyi jelentését az Európai Bizottság. Örömünk – ha ez huszonöt esztendő „harc” után még egyáltalán helyes kifejezés – nem lehet teljes. Noha számos téren haladás észlelhető, a kétségtelen előrelépések ellenére a megfigyelés nem szűnik meg sem Románia, sem Bulgária esetében.
2015-01-30: Nyílttér - :

Veress Miklós hagyatéka

2015. január 8-án, 91. évé­ben távozott közülünk Veress Miklós vargyasi festőművész, az önzetlen és rendkívüli egyéniség. 28 évvel volt idősebb nálam, de barátjának tekintett, ami nagyon meg­tisztelő volt számomra, és úgy éreztem, hogy ő is örül a mi barátságunknak.