Nyílt levélben fordult Klaus Johannis államfőhöz Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke a marosvásárhelyi székely szabadság napja rendezvényének betiltása és az autonómiapárti önkormányzati határozatok elleni hatósági fellépés miatt. Izsák Balázs az államfő berlini nyilatkozata kapcsán – mely szerint Romániában nincs magyarkérdés – arra figyelmeztette Johannist, hogy a hatóságok egyes intézkedései veszélyt jelentenek a magyarságra.
Izsák Balázs levele elején leszögezi, hogy „teljes mértékben egyetértenek” az államfő Berlinben elhangzott két nyilatkozatával, melyek szerint egyrészt nem jelent fenyegetést Románia számára, hogy Magyarország kiemelt figyelmet szentel a határon túli magyaroknak, másrészt hogy Romániában nincs magyarkérdés. Az SZNT elnöke szerint a romániai magyarok az ország törvénytisztelő polgárai, akik Románia fejlődésében és demokratizálódásában érdekeltek, nem jelentenek fenyegetést. Ezzel szemben „a román hatóságok egyes intézkedései veszélyt jelentenek a romániai magyar nemzeti közösség számára” – állapítja meg.
Izsák Balázs szerint az állam különböző intézményei naponta sértik meg a magyar nemzetiségű állampolgárok jogait, egyúttal az ország törvényei és az alapvető emberi jogok ellen is vétenek. Az elnök egyrészt a közel ötven székelyföldi önkormányzat által elfogadott autonómiapárti határozatokat, valamint a marosvásárhelyi megmozdulást említi levelében, hangsúlyozva: ezek kapcsolódnak az ország közigazgatási átszervezésének kérdéséhez, amelyről maga Johannis mondta, hogy új alapokra helyezve kell újratárgyalni. A határozatok kapcsán Izsák emlékezteti az államfőt, hogy a „kormánymegbízottak mondvacsinált okokra hivatkozva sorra támadták meg ezeket, s a törvényszékek – jogállamban elfogadhatatlan módon – kormányzati nyomásnak engedve, rendre jogsértő döntéseket hoztak”. Az SZNT vezetője szerint ezek az esetek az állam és polgárainak egy közössége közötti konfliktusra utalnak, ezért indokoltnak tartják, hogy Johannis közvetítőként lépjen fel a Székelyföld lakói által elszenvedett jogsérelmek rendezésébe, amelyek mindegyike egy újabb példája a román állam súlyos demokráciahiányának.
A székely szabadság napja kapcsán Izsák rámutat: a Marosvásárhelyre március 10-re tervezett tiltakozó felvonulás és nagygyűlés révén az SZNT újból hangot kívánt adni abbéli meggyőződésének, hogy a közigazgatási átszervezésre vonatkozó kormányzati tervek elfogadhatatlanok. Izsák ugyanakkor sajnálattal állapítja meg, hogy Johannis néma maradt a tiltakozás jogsértő betiltása ügyében annak ellenére, hogy még a tüntetés bejelentése előtt levélben keresték meg.
Izsák Balázs az államfő Berlinben elhangzott nyilatkozataira visszatérve megállapítja: „valóban Romániában nincs magyarkérdés, ám a Székelyföld ügyében megmutatkozó demokráciahiány révén Románia azt kockáztatja, hogy ő maga teremtsen magyarkérdést, minden külső beavatkozás nélkül”. Zárásként Izsák arra kéri Johannist, hogy emelje fel szavát a jogsértések ellen, és álljon ki az alapvető emberi jogok tiszteletben tartásáért. „Ez nemcsak Székelyföld, de az egész ország érdeke is” – szögezi le az SZNT elnöke.