Akiknek a kevés is számít

2015. március 5., csütörtök, Riport

Mitévők legyünk, ha megunt vagy számunkra haszontalan tárgyak vesznek körül, melyekre már nincs szükségünk? Megpróbálhatjuk például olyan helyre eljuttatni, ahol örülnek neki és használni tudják. Nem eladni tehát apró pénzért, internetes fórumokon fényképet, árat, települést feltüntetve, kérdésekre válaszolgatva, netán újsághirdetés tartalmát magyarázgatva. Oda ajándékozzuk, ahol nagy úr a szükség. Mert furcsa, de legyen szó tányérról, szőnyegporolóról, ruháról vagy fél évszázados szekrényről, biztosan létezik valaki közelünkben, aki hasznát veszi. A nagy kérdés az, hogyan, miként jut el hozzá? De aki akar, erre is jó választ talál. Mert amikor a nélkülözés térségünkben is ijesztő méreteket ölt, a szolidaritás piciny gesztusai örömforrást jelentenek annak, aki valamilyen adományban részesül, de annak is, aki ad. És rászorulók számára nem csak karácsonykor jön jól egy felajánlás.
 

  • Nehéz jó gazdát találni egy könyvespolcnak. A szerző felvételei
    Nehéz jó gazdát találni egy könyvespolcnak. A szerző felvételei
  • Bútoradomány a sepsiszentgyörgyi unitárius egyháznak
    Bútoradomány a sepsiszentgyörgyi unitárius egyháznak

Egy adomány története
Úgy alakult élete, hogy ki kellett ürítenie egy tömbházlakást, amelyből az elmúlt évtizedekben háztartási szeméten kívül szinte semmit sem dobtak el, nem lomtalanítottak, jóformán mindent megőriztek, arra gondolva, egy-egy tárgy, ruhadarab egyszer csak jó lesz valamire. A. meséli: a tisztogatás során, mely önmagában is emberpróbáló feladat, azzal szembesült, hogy a használható darabokat jó lenne olyan helyre juttatni, ahol szükség van rájuk. A. – aki azért bújik egy betű mögé, mert szerinte nem a személy a fontos, hanem a folyamat, amelynek részese lett –, megtalálta azokat a segítő civil szervezeteket, amelyek végül jó helyre juttattak bútort, ruhát, edényt, stb. Első nekifutamodásra összeszedett mintegy húszzsáknyi ruhát, melyet a Gyulafehér­vá­ri Caritas sepsiszentgyörgyi szervezetének munkatársa vitt el. Következtek az edények, rengeteg maradt, jóval több, mint amire egy átlagos családnak szüksége van. Úgy gondolta, a kopottabbakat kidobja a szemétbe, de alig vitte le az első rendet, a kukánál termett egy roma asszony, s nyomban elkérte a fazekakat, telefonon társakat hívott, s a következő adago­kat csak a lépcsőház bejáratáig kellett lehordani, onnan vitték el. Használják-e vagy csak ócskavasként értékesítik, meg sem kérdezte, örült, hogy ennyivel is kevesebb, bár utólag arra gondolt, lett volna jobb megoldás is.
A háztartási gépekre sikerült vevőt találnia, valójában nem is érte meg eladni annyiért, amennyit fizettek érte. Az igazi fejtörést a régi bútorok és szőnyegek okozták, arra is gondolt, legrosszabb esetben azokat lomtalanítókkal, hulladékként viteti el. Eleinte próbálkozott eladással is, de az újsághirdetés ára éppen csak megtérült, s rengeteg idejét emésztette fel a telefonálók türelmes tájékoztatása, akik végül még csak meg sem nézték, mihez jutnának potom pénzért. Aztán, amikor őrkői érdeklődők is megjelentek a lakásban, azt mondta, kész, pontot tesz erre a kísérletre. Nemcsak azért, mert belátta, használt bútort szinte lehetetlen eladni, hanem mert zavarta ez a kényszeredett kupeckedés, és már a legelején gondolt egy más lehetőségre: az lenne talán a legjobb, ha a bútorokat rászorulóknak adományozná. És végül örült, hogy ez a lehetőség maradt, noha nem kevés utánajárást kívánt. Legtöbbet a nappalibútor-garnitúrával bajlódott. Szerette volna, ha a viszonylag megkímélt, nem csúnya és szerinte nem is értéktelen bútor jó ügyet szolgálna, ha valamilyen embereket támogató intézménynek adhatná. Segítségére volt az árkosi Irgalmasság Anyja Kismamaotthonban szolgáló Francesca nővér is, s több környékbeli, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány által működtetett gyermekotthonban érdeklődött, nem volna-e szükségük rá. Egy csíkszéki településen örültek volna neki, ám a szállítás gondot jelentett. A. végül a sepsiszentgyörgyi unitárius egyházköz­éghez fordult, és ott jó lélekkel elfogadták az adományt. Az említett árkosi kismamaott­honban viszont apróbb dolgoknak örültek, tányéroknak, edényeknek, babakocsinak, de még egy kiságynak is hasznát vették.
Számos más bútort, szekrényeket, ágyat, fotelt és némi ruhát a sepsiszentgyörgyi Máltai Segélyszolgálat önkéntesei vittek el, illetve helyeztek el egy szociális lakásban. A. néhány hónappal ezelőtt egy szükségtelenné vált kanapé ügyében fordult Székely Róberthez, a máltai fiatalok vezetőjéhez, akkor azt jó helyre vitték, és most is ő segítette a bútorok célba juttatását. Az önkéntes bútorszállítók ezúttal a Csíki negyedi éjjeli szálló lakói, azaz hajléktalanok voltak, mintegy féltucatnyian, avatott költöztetőkként vitték el.


Őrzik a régi bútort
A sepsiszentgyörgyiek ritkán fordulnak a Tega köztisztasági vállalathoz azért, hogy használt bútort szállíttassanak el hulladékként – magyarázza Tóth B. Csaba igazgató. Évente néhányszor megkeresik ilyen kéréssel őket, de a régi bútorok gondját általában megoldják az érintettek, egyrészt nem cserélnek gyakran, divat szerint bútort, másrészt, ami már nem kell, azt legtöbbször falura viszik. Úgy véli, ez nem általános megyeszékhelyi probléma, amelyet orvosolni kellene, a szeméttelepre csak nagyon rossz állapotú bútordarabok kerülnek, a kidobott háztartási gépek között gyakoribb a használható. Azt is megjegyzi, az a legrosszabb megoldás, ha valaki csak úgy kiteszi az utcára vagy a szomszédos szemétlerakóhoz a fölöslegessé vált bútort, kérésre a vállalat munkatársai  inkább házhoz mennek és elszállítják, így működik egyébként a lomtalanítás is, telefonon bejelenthető az igénylés. A használt bútorok kapcsán Tóth B. Csaba megjegyzi, Angliában látott egy érdekes megoldást, a Furniture Now (miként honlapjukon is olvasható) egyfajta szociális szolgáltatásként átveszi a megunt, régi bútort, azokat – amennyiben szükséges – szakmára tanított szenvedélybetegek kijavítják, és az igénylők nagyon olcsón, jelképes összegért megvásárolhatják.
 

Helyreállítani a lelki tartást
Székely Róbert tizenkét éve önkéntese a Romániai Máltai Segélyszolgálat sepsiszentgyörgyi fiókszervezetének, enélkül már el sem tudná képzelni életét, mert úgy látja, kevés idővel és hozzáállással nagyon sokat segíthetnek a rászorulókon. Akik jól ismerik, azt mondják, számára belső szükséglet a máltais létezés. Egyben a megyeszékhelyi ifjúsági csoport vezetője, ugyanakkor a többéves, hajléktalanokkal való foglalkozás során annyi tapasztalatot szerzett, hogy a hajléktalan­szállót is működtető Máltai Segélyszolgálat 2013-ban őt jelölte az intézmény vezetőjének.
A bútorokat emelgető hajléktalanok igazgató úrnak szólítják a velük együtt cipekedő Székely Róbertet. Mintegy másfél éves munkájának egyik tapasztalata, hogy ha ő megadja a nekik járó tiszteletet, a hajléktalanok viszonozzák, megtanult a nyelvükön szólni hozzájuk, ők pedig hallgatnak rá.
Bútoradományt már régóta visznek annak, akinek szüksége van rá, ez azóta vált rendszeresebbé, amióta felszámolták a Csíki negyedi szociális otthont, a Sing Singet, s az onnan távozó családokat az önkormányzattal és más segítő szervezetekkel együtt a Máltai Se­gélyszolgálat is felkarolta. Lakást béreltek számukra, s mert általában bútorra is szükségük volt, adományokból gyűjtötték össze. 2013 tavaszától bérelnek lakásokat a nehéz sorsúaknak, öt családdal indultak, mostanra három maradt. De többről van szó, mint a lakhatás biztosítása: az önkéntesek hetente látogatják a családokat, próbálják támogatni őket a mindennapi életben, céljuk, hogy idővel álljanak saját lábukra. Ebben a folyamatban pszichológus, szociális munkás, orvos is segíti őket, többen mutatják tehát az irányt, így „jelenlét” programjukat Székely Róbert 70–80 százalékban sikeresnek tartja. Mint mondja, kéthavonta érkezik  felajánlás, ennyi elég is. Az adományozók bútort, háztartási gépet kínálnak, de mindent elfogadnak, ami használható, ám az is megtörtént, hogy valaki csak annyit kért, vigyék el a nehéz kacatot, s mikor használták volna, kiderült, a hűtőszekrény nem működik. Mivel gondot jelent a nagyobb tárgyak tárolása, számukra az a jó, amikor egy fuvarral célba tudják juttatni a bútorokat. Így történt legutóbb is, akkor egy olyan lakásba vitték az adományt, ahová egy négy unokáját nevelő nagymama költözik be.
Őket a sepsiszentgyörgyi unitárius egyházközség vette gondozásba, ez az első család, amelyen ily módon próbálnak segíteni. Kovács István unitárius lelkész azt mondja, az önkormányzaté a lakás, támogatásukkal az egyház felújíttatja, s amint elkészül, az érintettek – akik a Sing Singben várják, hogy költözhessenek – birtokba vehetik. Nem unitáriusok, hanem nincstelen romák, de az egyházközség számára az a fontos, hogy segítsenek rajtuk, hogy megpróbálják helyreállítani lelki tartásukat. Tischler Ferenc alpolgármester javasolta, hogy karolják fel a „mélyből kiemelkedni képtelen” nagymamát, Kovács István pedig úgy véli, jó, hogy az önkormányzat és az egyház közösen próbál segíteni a szociális gondokkal küszködő családokon, előbbi biztosítja az anyagi hátteret, utóbbi pedig a lelki támogatást, a gondoskodást. „Ebből összeáll  mindig valami”, sikert csak így lehet elérni, mert „ha csak anyagiakat áldozunk, annyi, mintha egy feneketlen kútba tennénk a pénzt, és fordítva, ha adott ugyan a jó szándék, de hiányzik az anyagi alapja, akkor megint nincs eredmény”, ez így nagyon jó együttműködés – vélekedik.
Az egyházra jellemző karitatív viszonyulással bevonják majd ezt a családot a közösségbe, figyelnek rájuk, felelősséget vállalnak értük, szeretnék, hogy ne csak azt érezzék, kaptak egy lakást és utána megfeledkeztek róluk, hanem tudják, állandóan számíthatnak biztatásra, arra, hogy mellettük állunk – magyarázza Kovács István. Azt is hozzáteszi, nagy lehetőséget lát a háromszéki egyházköz­ségekben is működő, Gondviselés nevű unitárius segélyszervezetben, ők is bekapcsolódhatnak a szociális gondok orvoslásába. Példaként és „nagy áttörésként” említi, hogy a Gazdag Ildikó vezette megyei fiókszervezet fiatal önkéntesei karácsony előtt a megyeszékhelyi székelyföldi üzletláncok bejáratánál két tonna élelmiszert gyűjtöttek rászorulóknak helybeliektől, nyugdíjasoktól is. „Ennek az a nagy értéke, hogy nem külföldről érkezett könyöradomány, hanem szolidaritásunk megnyilvánulása. Óriási energiák vannak elfekvőben, csak tudni kell mozgósítani, mert ha a szegény embert kellőképpen szólítjuk meg, nagyon adakozó és felelősséget vállal.”
 

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt kíván-e venni a június 9-i európai parlamenti választásokon?









eredmények
szavazatok száma 761
szavazógép
2015-03-05: Faluvilág - Kisgyörgy Zoltán:

Háromszéki kalauz (A Baróti-hegység központi része – 31.)

Az egész terület a kárpáti kréta-formáció övezetébe tartozik, és túlsúlyban homokkövekből épül fel. Repedései között törnek a felszínre a szénsavas savanyú- és a kénes vizek. A hegyi legelők kivételével az egész területet összefüggő erdőtakaró borítja. Túraút­há­lózata eléggé sűrű: részben a régebbi, valamint újabban felújított szakaszok alkotják. A gerincen a kék sáv halad a Vadas és a Szár­mány-tető között. Ezt keresztezi a Sepsi­kőröspatakot Középajtával összekötő ka­vicsburkolatú, de járható megyei rangú út.
2015-03-05: Közélet - :

Évekre betiltották a felvonulást (A székely szabadság napja)

Jövőben, azaz 2016-ban és 2017-ben sem tarthat március 10-én Marosvásárhelyen tiltakozó felvonulást a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), a tömegmegmozdulások szervezésére vonatkozó kérelmeket vizsgáló marosvásárhelyi városházi bizottság ugyanis negatívan véleményezte a felvonulásokra előterjesztett kérelmeket.