Testnevelők

Ott, ahol a munka dandárja zajlik, ott, ahol megtervezik a jövőt, ott, ahol millió verejtékcseppel áztatják a kivitelezés, a beteljesülés útját, ott, ahol a munka fáradalmát nyugtázó zokszó veri fel a csendet. Testnevelők ők, sportéletünk szürke eminenciásai.

,,Gyerekkoromban szakács szerettem volna lenni. Nem véletlenül iratkoztam be a Constantin Brâncuşi Szakközépiskolába, s tanultam ki a szakácsmesterséget. Hogy nem maradtam a főzőkályhák mellett, azt a sportnak köszönhetem, volt időszak, amikor a családban egy időben öten gokartoztunk, majd egy másik periódus, amikor hárman hódoltunk a távol-keleti harcművészeteknek. Igen, ezekben az egymást követő időszakokban életelemem lett a sport. Karateklubot is alapítottam, s igyekeztem minél több gyereknek megtanítani az Asihara-karatét, minél több gyereket rávenni az egészség megőrzésében oly fontos sportolásra, mozgásra."

Névjegykártyája

Baróton született 1973. november 1-jén. Édesapja, Ferenc Károly autótechnikus, édesanyja, Ilona könyvelő, négy testvére van: Ferenc, Károly, Réka, Franciska, mind a négy sportbarát. Nőtlen. Az I—VIII. osztályt a Gaál Mózes Általános Iskolában végezte, a sepsiszentgyörgyi Constantin Brâncuşi Szakközépiskolában érettségizett. A brassói Transilvania Egyetem testnevelés és sport szakán szerzett testnevelő tanári oklevelet 2007 tavaszán. A labdarúgásra szakosodott. A jelenlegi tanévben kezdett tanítani a száldobosi iskolában.

Sportpályafutását a kézilabdával kezdte, majd következett a labdarúgás, az atlétika, a távol-keleti harcművészet és a gokart. Gokartban volt országos bajnoki bronzérmes, a harcművészetben a Világkupa-viadalig jutott, a dániai rendezvényen 1996-ban a hatodik helyen zárt. Tanítványai alig néhány hónapos munka után bronzéremmel lepték meg a megyei bajnokságon, na és a népi játékok vetélkedőjén.

,,Légy optimista — vallom —, mert akkor könnyen átjutsz a dolgok nehezén, könnyen talpra állsz. Bízom abban, hogy a jövő csak jobbat hozhat, s ezzel élni is kell, amíg erőnkből futja és egészségünk engedi."

Optimizmusa irigylésre méltó, akárcsak a jóba vetett hite. ,,A jóval — mondja — sikerült mindig kilábalnom a bajból." Ezt a bajhoz mért jót megtalálni a nehezebb, de Attilának ez eddig sikerült. Így aztán csak természetes, ha jó embernek tartja magát. Ezért is van az, hogy bár szigorúan elmondja kritikai véleményét, de csak miután magában eldönti, hogy ő maga az adott helyzetben mit tett volna, milyen döntést hozott volna. Mérlegelése önmagával szemben még hangsúlyozottabb. Érthető, hiszen ő a ,,jó" híve.

És hogyan vélekedik a jó ember a sportról? Mindenekelőtt a megyeiről.

,,A megyei sportmozgalomból hiányzik a kellő infrastruktúra. De nem csak ez hiánycikk, hiszen a szakemberek hozzáállásával is baj van, egyre nagyobb hangsúlyt kap a kényelem, a »csinálja csak más« szemlélet. Törvényszerű tehát az a hanyatlás, mely jellemzi mai sportéletünket. Más a helyzet az iskolai sportban, ott a frissen bevezetett diákolimpia megmozgatja a diákságot, verseny versenyt ér, s ez jó, ezt szeretik a gyermekek. Mert szeretnek mozogni, szeretnek sportolni. Ez a diákolimpia ébren is tartja bennük a sportszeretetet.

Terveim? Sikeresen túl lenni a mesterin, aztán a véglegesítőn, hogy legyen egy állandó és biztos katedrám, hogy aztán megszerezzem a doktorátust, közben pedig munkámmal minél eredményesebben sikerüljön hozzájárulnom a száldobosi sport fellendítéséhez. És akkor még nem szóltam a családalapításról, a munkához nélkülözhetetlen biztos háttérről. Egy szerető és szeretett család a maga melegével, nyugalmával igencsak fontos az ember életében. Az enyémben is."

Akkor úgy legyen!