A nyári Olimpiai Játékok, 8.

Jack Davis, a 110 m gát egykori világcsúcstartója (13,4 mp — 1956—59) 1,96 m magas. A 400 m gát klasszikusa, Glenn Davis 1,80 m-re, míg Gaston Roelants, a 3000 m akadály tokiói aranyérmese csak 1,70 m-re nőtt. De számolhatunk visszafelé is. Rozsnyói Sándor, a melbourne-i olimpia magyar ezüstérmes 3000 m akadályon 1,90 méterével jegenyemagasnak tűnt ellenfelei között, s ezt az előnyét világcsúcsra is váltotta. A túlsó póluson Harrison Dillard, Helsinki bajnoka a 110 m gátasok toronymagas legényei között kerti törpének számított, de akkoriban nem volt nála ügyesebb „legény a gáton".

A 110 m gát hosszú ideig a tengerentúliak monopóliumának számított. Első nagy egyénisége Kraenzlein, aki 1900-ban négy aranyérmet nyert, ebből kettőt 100 és 200 m gáton. Ő volt az első és utolsó, aki egy olimpián nyerni tudott a két gátszámon, de az első, aki két egymást követő olimpián győzni tudott, az Calhoun volt. Calhoun követője a nyolcvanas évek világrekordere, a szintén amerikai Kingdom lett. Az első, aki túlszárnyalta a bűvös 13 másodperces álomhatárt, az Nehemiah, aki viszont nem tudott soha olimpiai bajnokságot nyerni. Nem, mert ereje teljében az amerikai futball kedvéért hátat fordított a gátfutásnak, majd amikor visszatért a gátak közé, vette észre, hogy elszaladt felette az idő, már más a ,,legény a gáton". A tengerentúliak egyeduralmát a francia Guy Drut törte meg, aki világcsúcstartóként érkezett a montreali olimpiára, és aranyérmesként távozott. Négy évvel később a keletnémet Munkelt használta ki, hogy az amerikaiak nem rajtolhattak a játékokon. Munkelt követőjének az angol Colin Jacksont reméltük, hiszen világrekordot futott, olimpiát azonban nem tudott nyerni. Most viszont arra kell figyelnünk, hogy a címvédő kínai Liu Hsziangtól vissza tudják-e hódítani az olimpiai elsőséget az amerikaiak.

Hasonló a képlet 400 m gáton is. Nyolc amerikai aranyérem után következett egy brit, majd egy ír, aztán újabb hat amerikai győzelem után következett egy újabb brit elsőség... Na, szóval így zajlottak az események napjainkig, amikor egy dominikai, név szerint Sanchez ül a szám trónján. A 400 m gát koronázatlan királya kétségtelenül az amerikai Glen Davis, a kétszeres olimpiai bajnok, aki mindkét bajnoki címét világcsúccsal nyerte. Davisnél nagyobb, fényesebb teljesítményre Edwin Moses lehetett volna képes, de közbejött a moszkvai olimpia, s ezt éppen bojkottálták az amerikaiak. A szám soros nagyágyúja Young, aki egy csapásra két bravúrt vitt véghez: olimpiai aranyérmet nyert, és túlszárnyalta a 47 másodperces álomhatárt, új világcsúcsa: 46,78 mp. Ma is állja a csúcsostromlók rohamát.

3000 m akadályon 1968-ig felváltva diadalmaskodtak a különböző nemzetek fiai, kivételt a húszas és harmincas évek képeztek, amikor kizárólag csak a finn himnusz csendült fel az éremosztáskor, Iso-Hollónak kétszer is. 1968 után aztán jöttek a kenyaiak — ellenállhatatlanul.

És mióta jegyzi a sporttörténelem a leányokat a gáton? 1932-t írtak akkor a naptárak, amikor az amerikai Didrikson világcsúcsot repesztve rohant fel a 80 m gát dobogójának legmagasabb fokára. Az újabb amerikai aranyra 1984-ig kellett várni. A köztes olimpiákon egymást váltogatták a nemzetek leányai, egyedül csak az ausztrál Strickland tudott egymás után kétszer győzni. A hosszabb távon, 400 m gáton 1984-ben mutatkoztak be a leányok, egyelőre úgy, hogy nem fényezték világrekorddal az olimpiai aranyérmet. Például a brit Gunnell is előbb lett olimpiai bajnok, és csak utána futott világcsúcsot.

Olimpiai bajnokok:

Férfiak:

Év 110 m gát 400 m gát 3000 m akadály

1896 Curtis (eá) 17,6 — —

1900 Kraenzlein (eá) 15,4 Tewkesbury (eá) 57,6 Orton (kan)* 7:34,0

Kraenzlein** 25,4 — Rimmer (nbr)*** 12:58,4

1904 Schule (eá) 16,0 Hillman (eá) 53,0 Lightbody (eá)* 7:39,6

Hillman** 24,6 — —

1908 Smithson (eá) 15,0 Bacon (eá) 55,0 Russell (nbr) 10:47,8

1912 Kelly (eá) 15,1 — —

1920 Thomson (kan) 14,8 Loomis (eá) 54,0 Hodges (nbr) 10:00,4

1924 Kinsey (eá) 15,0 Taylor (eá) 52,6 Ritola (fin) 9:33,6

1928 Atkinson (daf) 14,8 Burghley (nbr) 53,4 Loukola (fin) 9:21,8

1932 Saling (eá) 14,6 Tisdall (ír) 51,7 Iso-Hollo (fin) 10:33,4

1936 Towns (eá) 14,2 Hardin (eá) 52,4 Iso-Hollo 9:03,8

1948 Porter (eá) 13,9 Cochran (eá) 51,1 Sjöstrand (své) 9:04,6

1952 Dillard (eá) 13,7 Moore (eá) 50,8 Ashenfelter (eá) 8:45,4

1956 Calhoun (eá) 13,5 G. Davis (eá) 50,1 Brasher (nbr) 8:41,2

1960 Calhoun 13,8 G. Davis 49,3 Krzyskowiak (len) 8:34,2

1964 Jones (eá) 13,6 Cawley (eá) 49,6 Roelants (bel) 8:3o,8

1968 Davenport (eá) 13,3 Hemery (nbr) 48,1 Biwott (ken) 8:51,0

1972 Milburn (eá) 13,24 Aki-Bua (uga) 47,82 Keino (ken) 8:23,6

1976 Drut (fr) 13,30 Moses (eá) 47,64 Gaerderud (své) 8:08,02

1980 Munkelt (ndk) 13,39 Beck (ndk) 48,70 Malinowski (len) 8:09,70

1984 Kingdom (eá) 13,20 Moses (eá) 47,75 Korir (ken) 8:11,80

1988 Kingdom 12,98 Phillips (eá) 47,19 Koriuki (ken) 8:05,51

1992 McKoy (kan) 13,12 K.Young(eá) 46,78 Birir (ken) 8:08,95

1996 A.Johnson (eá) 13,09 Adkins (eá) 47,54 Keter (ken) 8:07,12

2000 Garcia (ku) 13,00 Taylor (eá) 47,50 Kosgei (ken) 8:21,43

2004 Liu Hsziang (kí) 12,91 Sanchez (dom) 47,63 Kemboi (ken) 8:05,81

* 2500 m akadály, ** 200 m gát, ***4000 m akadály