A forradalom emlékét ünnepeltük Kézdivásárhelyen

A főtéri rendezvényeket megelőzően iskolások és óvodások Turóczi Mózes sírjánál, az Óvodáskorúak Gyermekotthonának falán található Szacsvay-emléktáblánál, a Molnár Józsiás-mauzóleumnál, az 1848—49-es forradalom és szabadságharc, valamint az első és második világháború áldozatainak emlékművénél, a Kossuth- és a Bem-szobornál, a Petőfi-domborműnél és a Petőfi-iskolában, valamint a Turóczi-szobornál és -síremléknél koszorúztak, illetve idézték fel a 160 évvel ezelőtti eseményeket.

Fél tizenegytől a város öt közép- és három általános iskolájának tanárai és tanulói vonultak fel a Gábor Áron téren. A kézdivásárhelyi diákokkal együtt vonultak fel az ünnepségen jelen levő gyöngyösi és debreceni testvériskolák küldöttei is. A kézdivásárhelyi ünnepségre a céhes város magyarországi testvérvárosainak küldöttségei is eljöttek. Három-négyezres tömeg gyűlt össze a Gábor Áron téren. A Tanulók Klubjának fúvószenekara alkalomhoz illő indulókat adott elő. A 15. székely határőr gyalogezred I. és II. zászlóalja gelencei és bélafalvi, a szegedi III. Honvéd Zászlóalj Hagyományőrző Egyesület hagyományőrző csapatainak, valamint a Sobri Jóska Dunántúli Betyárok Csapatának tagjai és a felső-háromszéki települések hagyományos lovas és szekeres küldötteinek felvonulása a Gábor Áron téren tizenegy órakor kezdődött. A felvonulók forradalmi dalokat énekelve kétszer is megkerülték a főteret. A központi rendezvény tizenkét órakor harangszóval, dobpergéssel és trombitaszóval kezdődött, majd a gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium tanulói Az első vércsepp a köveken című dalt adták elő. Ezután nyitotta meg az ünnepséget Török Sándor polgármester, beszé­dében hangsúlyozva: a ’48-as forradalmárok nem csak a családjaikra, gyermekeikre, unokáikra, hanem ránk és a mi utódainkra is gondoltak, nem törődtek a túlerővel, a baljós híreket elengedték a fülük mellett, a gyávákat megvetették, és mentek bátran előre a maguk szabta úton. A városatya az ünneplők nevében köszöntötte Szesztay Ádámot, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetségének diplomatáját, Szakolczay Lajos irodalom- és művészetkritikust, a magyarországi testvérvárosok ― Mezőhegyes, Mezőkövesd, Paks, Szentendre, Hatvan, Gyöngyös, Nagyatád ― küldöttségeit és a Gábor Áron térre összegyűlteket. A polgármester felkérte Szakolczay Lajost, hogy szóljon az egybegyűltekhez. A díszmeghívott szavait idézzük: Bár tudjuk a borzalmas véget, 1848. március 15-ére mégsem az aradi akasztófák árnyékából kell emlékeznünk, hanem a friss emlékű szabadság, a máig sugárzó tavasz értékét kutatva. Mi volt ez az érték? Fiatalok csapata Petőfivel, Jókai Mórral és Vasvári Pállal az élen elárasztotta Pest utcáit. Máig ide hallatszik a szent szabadság hangja. Ide hallatszik olyannyira, hogy beleborzongunk. (...) Voltak különleges értékeink. Csak egyet említek közülük: Bem apó makulátlansága, ami nem más, mint erkölcs és helytállás, mindmáig követendő példa. (...) Ha ma elődeinkhez hasonlóan tizenkét pontot fogalmaznánk, talán elég volna egyetlen szót ismételnünk: tavasz, tavasz és tavasz. Ebben benne van minden, szellemi frissesség, önmagunk és igazságaink megőrzése, gyarapodás. Aki még nem felejtette el a Kossuth-nótát, az bátran dúdolhatja: Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!

Nagy Babos Rebeka, a Nagy Mózes Elméleti Líceum diákja Utassy József Zúg március című versét szavalta el ezt követően, majd Róth Balázsi Hunor Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnök üzenetét olvasta fel, amit a jelenlevők megtapsoltak. A Fórika Balázs kántor által vezényelt Cantus kamarakórus a Kézfogás és a Lesz még az ég szabad című dalokat énekelte el. Idén Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök üzenete nem hangzott el. Iochom Zsolt, a Református Kollégium végzős diákja, a Zúg Március szónokverseny győztese következett az ünnepi szónokok sorában: Szeretjük március 15-ét, mert szabadsághősöket adott nekünk. Van, akinek tudjuk a nevét közülük, van, akinek nem. Kossuth úgy hívta a honvédeket: névtelen félistenek. A szabadságharc a vereség ellenére sem volt eredménytelen. A függetlenségért vívott harcban a magyarság valódi polgári nemzetté kovácsolódott. A harcmezőkön elesettek és a Haynau által halálra ítéltek mindannyian vérükkel írták be nevüket történelmünkbe azzal, hogy nemzetükért a legtöbbet adták, amit ember adhat: az életüket. 1848 azt üzeni ma is nékünk, hogy ,,erkölcsben nincs alku!"

Végül Tamás Sándor parlamenti képviselő mondott rendhagyó ünnepi beszédet: az erdélyi asszonyokat, a székely anyákat, azok hősi helytállását méltatta, kiemelve a nők dicső szerepét a forradalomban és szabadságharcban. A lánglelkű asszonyok nélkül a világ nem olyan lenne, amilyen. Ha a forradalmi események mélyére tekintünk, ott találjuk a hős nőket is, akik akár férfiruhában, katonaként is szolgáltak, kiváló tetteket hajtva végre. Ma már tudjuk, hogy a lőporgyártó műhelyben többnyire nők és gyermekek dolgoztak, ők gyűjtötték a rezet és az ólmot a puskagolyóhoz, az ágyúcsőhöz egyaránt. Ma a nőkre, az asszonyokra szeretnék emlékezni, azokra a lánglelkű édesanyákra, akik gyermekeket szültek, és bátor szabadságharcos fiakat neveltek a nemzetnek, olyan férfiakat, mint Gábor Áron, Turóczi Mózes, Gál Sándor és az ő bajtársaik. Azokat az asszonyokat szeretném köszönteni, akik a mostani időkben is mindvégig mellettünk állnak bajban és örömben egyaránt.

A központi megemlékezés főtisztelendő Varga Béla kézdi-orbaiszéki római katolikus főesperes és nagytiszteletű Szőcs László kézdi-orbaiszéki református esperes áldásával, a magyar és a székely himnusz közös eléneklésével és koszorúzással zárult. Este a Vigadóban a Nagy Mózes Elméleti Líceum és a gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium diákjai közös gálaműsorral emlékeztek az 1848―49-es magyar forradalomra és szabadságharcra.

Az előző évektől eltérően sokkal több egyenruhás rendőrt és csendőrt vezényeltek Kézdivásárhelyre, és civil ,,megfigyelők" is voltak szép számban. Egy fővárosi főtiszt is a főtéren tartózkodott. És jól tette, hiszen láthatta, meggyőződhetett, hogy nem kiáltották ki a Székely Köztársaságot, nem történt rendbontás, a székelység emelt fővel, méltósággal emlékezett legnagyobb nemzeti ünnepünkön.