Autonómia a bukaresti NATO-csúcson

Göncz Kinga külügyminiszter azonnal asszonyi sopánkodásba kezdett, hogy mennyire kockázatos Koszovó kérdését összekötni a székelyföldi autonómiával, hogy Koszovó nem modell stb., stb., és a magyar külügy vezetőjének érvelésében a kisebbségek miatt a többségiek félelme nagyobb nyomatékkal jelenik meg, mint a rólunk való gondoskodás.

A KMAT budapesti tanácskozásán, amelynek elnökéül Tőkés László független EP-képviselőt választották, munkacsoportot hozott létre, amelynek az a feladata, hogy az autonómiakoncepciókat egyeztesse. Céljuk nemzetközivé tenni az autonómiatörekvéseket. Ehhez egyebek mellett Kárpát-medencei összefogásra van szükség és a mindenkori magyar kormány támogatására. A narcizmusra hajlamos, önmaga okosságában és szépségében gyönyörködő jelenlegi kormány erre a legkevésbé alkalmas, hisz a szomszéd országok jóindulatának megszerzéséért elfogadják a kisebbségeket másodrendű állampolgárként kezelő, nacionalista beállítottságú pártok kisebbségellenes manőverezését. Példa erre bőven akad, Göncz Kinga mostani nyilatkozata mellett elegendő, ha Eörsi Mátyás bukaresti és kolozsvári megnyilvánulásaira utalunk.

Románia az erdélyi magyarság autonómiatörekvéseitől való félelmében elutasítja Koszovó függetlenségét, elfogadja azt az álláspontot, hogy egy Trianonban összetákolt országban a kisebbségeket tulajdonosként kezeljék.

A NATO áprilisi bukaresti csúcstalálkozója nem fog autonómiát adni senkinek, de legalább felhívja a figyelmet arra, hogy az autonómia az egyetlen megoldás a békés és tisztességes együttélésre. Autonómiát a román többség egyetértésével lehet létrehozni. Ehhez az egyetértéshez a NATO és az európai parlamenti nyomás is szükséges. Szükséges lenne a magyar kormány támogatása is, amely előbb-utóbb rákényszerül erre, hisz egyszerűen nevetséges és megalázó, hogy megannyi európai kisebbség autonómiája mellé ne zárkózhassék fel a mienk is. A gagauzok és a koszovói szerbek megvalósuló autonómiája olyan minták, amelyeket nem lehet és nem kell megkerülni.