Épített örökségünk feltérképezése

Mint mondotta, egyetemükön kisebb-nagyobb megszakításokkal — hol a háború akadályozta, hol ideológiailag nem feleltek meg a rendszer követelményeinek — 1912 óta végzik ezt a munkát. A határon túli magyarság körében 1989 előtt is megfordultak, de csak a változások után tudták rendszeresíteni, hogy minden második évben egy-egy erdélyi, kárpátaljai, vajdasági tájegységet is górcső alá vesznek. Székelyföldön először 1994-ben Gyergyószentmiklóson jártak, majd 2004-ben Gyergyó­csomafalvára lá­togattak. A másod- és harmadéves egyetemisták munkájuk során a tanulmányozásra érdemesnek minősített lakóházakról és gazdasági épületekről rajzokat készítenek, majd igazi leltárhoz hasonló dokumentációt állítanak össze. Részletesen számba veszik az épület szerkezetét (miből készült, mivel vakolták, a homlokzat jellegzetességei), milyen a tájolása, és nem utolsósorban felmérik, hogy javasolható-e műemléki értékelésre.

Fülöp István elmondása szerint az ilyen táboroknak legalább kettős hasznuk van. Egyrészt megőrizhetők, továbbörökíthetők a népi építészet egyre inkább fogyó jellegzetes darabjai, másrészt kiemelkedő szerepet játszanak az építésznövendékek szakmai gyarapodásában is, hiszen kimozdulva az irodák falai közül tapinthatóvá, érzékelhetővé válik munkájuk.

Az elkészített dokumentáció az oktatásban jut szerephez, de kiállítási anyaggá, sőt, kiadvánnyá is válik. A baróti kiállításra az egyetemi bemutatást követően ősszel kerülhetne sor.