Testnevelők

Szentkatolnán született 1981. december 7-én. Édesapja, Attila villanyszerelő és egykori labdarúgó, édesanyja, Ildikó üzletvezető, bátyja, Attila testnevelő, nővére, Emőke elárusító. Nőtlen. Az I—VIII. osztályt Szentkatolnán végezte, a kézdivásárhelyi Apor Péter Iskolaközpontban érettségizett, a bákói egyetem testnevelési és sport karán diplomázott 2007-ben. Labdarúgásra szakosodott. Tanári pályafutását a tamásfalvi iskolában kezdte 2007 őszén. Hobbija a zenélés.

Sportpályafutása a labdarúgáshoz köti. Sepsiszentgyörgy csapatával a B-osztályig jut, játékára felfigyel az A-osztályos FC Brassó is, próbaidőre, próbajátékra viszi. Nem marad ott, visszatér Szentgyörgyre, majd innen Kézdivásárhelyre, de ekkor már életében a játék mellett egy nagyobb teret hódít meg magának a tanári pálya elképzelt világa. Testnevelő tanárként egyelőre nagy eredményeket nem tud felmutatni, de az már jó jel, hogy kispályás labdarúgócsapata megnyerte Orbaiszék bajnokságát, s kvalifikált a falusi iskolák megyei döntőjére.

,,A gyerekekbe oltani a testnevelés, a mozgás, a játék létfontosságát, megértetni velük a sportolás szükségességét, fontos szerepét a betegségek megelőzésében, ez minden vágyam, túl ezen pedig nem titkolt célom élsportolókat nevelni, jó labdarúgókat, s így igazolni, hogy Háromszék a tehetségek kiapadhatatlan forrása."

Ferenc a sportpályán megtanulta, saját bőrén érezte, aztán magáévá fogadta mint erényt a szigorúságot, legalábbis amikor küzdőtéren van, s ezt a szigort oldotta fel a pályán kívül a barátsággal, ez csak természetes, hiszen a sport a barátságról is szól. S amikor a barátság érzése a szigor fölé kerekedik, akaratlanul is előbújik rejtekhelyéről az engedékenység, s innen már csak egy lépés a következetesség feladása. Következhet az otthoni mérlegelés az önkritika ,,kemény" fegyverével, hogy még véletlenül se tűnjön úgy, bezzeg másokkal szemben ,,ami a szívén, az a száján", s önmagának elnéz mindent.

Amikor a sportról beszélgetünk, nem rejti véka alá szigorú észrevételét, egészen pontosan azt, hogy itt, mifelénk fittyet hánynak a hagyományos sportágakra, s olyanok felé kacsingatnak, melyeknek nemhogy hagyományuk nincs, de belátható időn belül a jövőjük is kétséges, mert nincs kellő anyagi hátterük. De nem csak ez a hiba, hanem gondok vannak a szakemberek hozzáállásával is. Ezért gond a legtöbb sportágunk háza táján az utánpótlás. Az iskolai sportéletben a diákolimpia, úgy tűnik, felvillantja a remény fényét, a kérdés csak az, hogy tudunk-e élni vele...

— Tervem? Mindenekelőtt a családalapítás, tehát nősülés már az idén, gyereknevelés otthon, folytatása az iskolában, de ott már olyan szinten, hogy a gyerekek előtt látható legyen — és vonzó is — a teljesítménysport felé vezető út.

Sok sikert hozzá!