Színház, fotó, tea

Hogy miért nem Thalia hajlékában? Hát mert a teaházban többen látják majd, olyanok is, kik színházba nem járnak — s talán így kedvet kapnak megnézni egy-egy előadást. Tavaly a színház nézők által nem ismert részeinek látogatására invitáltak a Színházi Világnapon, volt is sikere — alkalomadtán megismételhetnék. Bár az ismétlés is unalmas, ezért most a fotókiállítás. Március 27-ét egyébként 1961-ben nyilvánította a Nemzetközi Színházi Intézet Színházi Világnappá, az intézet felkérésére minden évben egy jeles színházi alkotó fogalmazza meg üzenetét. Idén Robert Lepage kanadai francia színház- és filmrendező, dráma- és forgatókönyvíró, szcénikus és színész, nemzetközileg elismert műfaji ,,határátlépő" írta a világ számára az üzenetet, melyben többek között saját hitvallását osztja meg: ,,Ha a művész a világot a maga egészében akarja megmutatni, új formákat és gondolatokat kell megfogalmaznia, és bíznia kell a néző intelligenciájában, hogy az örökös fény- és árnyjátékban képes felfedezni az emberit. Igaz, ha az ember túl sokat játszik a tűzzel, előfordulhat, hogy megégeti magát, de abban a szerencsében is része lehet, hogy elkápráztat és megvilágosít." És született egy másik színházi világnapi üzenet is, a Tamási Áron Színház utolsó életben levő alapítója, Kudelász Ildikó hagyatkozik pályatárs-utódainak — épp oly megszívlelendő, s talán felolvasandó is a Lepage-éval együtt.