A korábban röviden bemutatottakon túl öt további előadást sikerült megtekintenünk a sepsiszentgyörgyi Atelier Nemzetközi Színházi Fesztivál kínálatából, melyek alapján megállapítható, hogy a műsorfüzetbe foglaltakhoz hűen, az idei kiadás valóban olyan produkciókat vonultatott fel, amelyek valamilyen szempontból szakítani próbálnak az egyre kevésbé meghatározható hagyományos színház formanyelvével.
A Bukaresti Komédiaszínház Az erősebb című kétszereplős produkciója laboratóriumi előadásként határozza meg önmagát, de távol áll mindattól, amit kísérleti jellegűnek szoktunk nevezni. Megszerkesztettek, kitaláltak, hamisak voltak a színésznők mozdulatai, untig ismerősek a tekintetek, az érintések, nem épültek egymásból a jelenetek, az előadás egyetlen emlékezetes pontja a díszlet volt, mely már az első pillanattól mindent elmondott, ami elmondható: egy vörös-sárga-zöld színekben pompázó tulipánrengetegnek álcázott asztal, vastag, hószerű, puha fehér anyagból készült szőnyeg közepén. A tavasz melegsége, vidámsága és a fagyos tél sivársága, hidegsége, sterilsége. A hosszabb-rövidebb zenei intermezzók után újra és újra támadó nő, aki egyre csak beszél, mind több titkot tárva fel, és vetélytársa mindent elnyelő hallgatása. Csak sejthettük, hogy ki az erősebb.
A Sex, Drugs, Gods & Rock ’n’ Roll kissé közönséges cím, nem tükrözi megfelelőképpen a gazdagságot, amelyet az alkotóknak sikerült belegyúrniuk, belebogozniuk ebbe az élénk színekből font előadásba, amely műfaji meghatározása szerint „radikális stand-up tragedy”. Nem összefüggő történet, ami valahonnan valahová tart, inkább vidáman szomorú helyzetjelentés világunkról, melyben harsányan, metsző erővel és céltudatosan támadják a nézőt a kimondott, elkiabált szavak, de amelyben a szavakon túli tartományok is felvillannak egy-egy pillanatra, ellenfénybe állítva az elhangzottakat. Négy különböző karakter, és sok-sok jól dekódolható vagy untig ismerős igazság, gondolat, melyek ilyen formában egymás mellé állítva mégis állandóan meglepnek, újszerűnek hatnak. Eric Bogosian és José Saramago kegyetlen szövegeit egy isten ellen lázadó szónok, egy magát Istennek nevező vezérigazgató, egy drogos múltjára büszke, ma istenhívő rocksztár és egy depresszióban szenvedő furcsa alak szájából hallhatjuk, miközben lelki szemeink előtt recseg-ropog mindennapi világunk.
Vişniec Félelem című darabja egy kiismerhetetlenül szerteágazó emberi érzést próbál körüljárni, lehetőségei határáig kiaknázni. A szerző titokzatos módon hálózza be a nézőt, és vonzza egyre mélyebbre a megfigyelők és megfigyeltek világába, a sejtelmek, kétségek, bizonytalanság szövevényes birodalmába, melyben egyre jobban megfertőzi, átitatja az ember lelkét a félelem. Az orléans-i Clin D’Oeil Színház produkciója azonban – Ioana Crăciunescu színésznő hajléktalan-alakításával, Pedro Negrescu bőgőjátékának halk melankóliájával – nagyon távol tévelyeg Vișniec darabjától. Nemcsak a szövegben idézik fel, hanem a játékban is többnyire azt érzékeltetik, hogy nincs kellemesebb dolog az őszi alkonyatban való sörözgetésnél.
Zenés, táncos, színes showműsorként indul, aztán egyre erőteljesebben bontja ki és mélyíti el a szereplők közötti kapcsolatokat az Egy szép élet ígérete című, Botos Bálint által rendezett produkció, melyet a Râmnicu Vâlcea-i Anton Pann Színház előadásában láthattunk. Az alcíme szerint Csehov miatt született előadás A három nővérből kiindulva improvizációk során jutott el addig a szövegig és előadásformáig, melyet az Atelier Fesztiválon is bemutattak. A koncepció erős, az élethelyzetek igazak, egységében érthető és értelmezhető az előadás, az apró megoldások szintjén azonban számos hiányosság mutatkozott: a szereplők közötti jelenetek nem feszesek, a monológok didaktikusak és rossz értelemben hatásvadászok, Csehov zseniális szövegeivel ellentétben, ahol az igazi problémák mindig kimondatlanok maradnak, itt minden gondolat szavakba foglaltatott.
Kafka Az átváltozás című regényét a jászvásári Vasile Alecsandri Nemzeti Színház produkciójaként láthatta a közönség. Finoman, ízlésesen építkező előadás volt, letisztult formanyelvvel, érett alakításokkal, és bár a fülledt nézőtéren nehezen lehetett bírni a hosszú csendeket, ezektől vett erőt rajtunk a bezártság érzése, a nyugtalanság, létünk sivárságának, ürességének, értelmetlenségének nyomasztó kafkai valósága.
Nagy B. Sándor
Tarolt a Nyugalom. A legjobb előadásért járó Nagydíjat a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat nyerte el Bartis Attila A nyugalom című darabjával, és Radu Afrim kapta meg a legjobb rendezés díjat ugyanezért a produkcióért, B. Fülöp Erzsébet pedig a legjobb színésznő díjat. Az M Stúdió Kampf című produkcióját a legjobb koreográfiáért tüntették ki, Harsányi Attila pedig a legjobb egyéni előadó díjat nyerte el a Sex, Drugs, Gods & Rock’ n’ Roll című előadásában nyújtott alakításáért.
