Városfejlesztési dilemmák

,,Másfél évtizedes félelmünk, hogy egy nagy, át nem gondolt városfejlesztés mit hozhat Sepsiszentgyörgynek és környékének. Annak idején, a hatvanas-hetvenes években a gyors iparosítással meg lehetett változtatni az etnikai arányt, ez megismétlődhetett volna" — mondotta. Számokkal is igazolta állítását: 1962-ben a város lakossága 21 000—22 000 volt, 1990-ben pedig 68 000, ilyen fejlődés természetes szaporulattal nem elérhető. Ő maga az IMASA-ban élte végig ezt az időszakot, így ismeri a román betelepítést és ennek következményeit. Albert Álmos szerint ’90 után nagy ipari létesítmények létrehozatala vagy az utóbbi időben egyre népszerűbbé váló lakóparkok jóváhagyása hasonló következményekkel járhatott volna. Brassóból, környékéről vonzott volna munkaerőt és Sepsiszentgyörgyre letelepülő lakókat, de segítette volna a környező falvak elnéptelenedését is, hisz a mezőgazdaság gyengén működik, nem biztosít megélhetést.

,,Ma is nagy kérdés, melyik út a járhatóbb, amit választottunk, a megfontolt, kis lépésekben történő gazdasági fejlesztés, vagy jobb lett volna engedni az erőteljesebb iparosításnak. Én úgy látom, hogy Háromszéken a turizmust és a szolgáltatásokat kell erősíteni, hogy megmaradjon a térség etnikai összetétele, de a gazdasági fellendülés is bekövetkezzék. A jövő majd igazolja, hogy jó volt-e a döntésünk, vagy sem" — fejtette ki Sepsiszentgyörgy leköszönő polgármestere. Albert Álmos azt is elmondta, ha sikerül megteremteni az autonómiát, ez a kérdés is másképp tevődik fel, hisz akkor lehetőség nyílik bizonyos feltételeket szabni, és meggátolható a tömeges betelepedés.