Tibeti kérdőjelek (Jegyzet)

Közben a világ több pontján is tüntettek a kínai erőszakpolitika ellen, amely a legsötétebb kommunista időket idézi. Olümpiában, az olimpiai láng meggyújtását is tüntetők zavarták meg, jellemző módon a kínai televízió azonnal megszakította egyenes adását az ünnepi esemény helyszínéről... Ettől függetlenül komolyan még nem merült fel a kínai olimpia bojkottja, noha ezt sem zárta ki a vehemensen nyilatkozó Nicolas Sarkozy francia elnök. Minden lehetőséget nyitva hagy — válaszolta a tibeti helyzetről kérdező újságíróknak, a kínai vezetők politikai felelősségére célozva azt fejtegette, ,,…azt akarom, hogy kezdődjék minél hamarabb párbeszéd, és válaszomat a kínai hatóságok válaszához mérem. Szerintem így kell reagálni, ha eredményt akarunk elérni". Az amerikai külügyminiszter, nem véletlenül, sokkal visszafogottabban nyilatkozott. Nyilván azért is, mert köztudott, hogy az Egyesült Államok vészesen el van adósodva, s ha Kína visszakérné az óriási tartozást, túlzás nélkül összeomolhatna a világgazdaság. Condolezza Rice egy fenntarthatóbb Tibet-politika kialakítására ösztönözte a kínai kormányt, javasolva, hogy azonnal kezdjenek párbeszédet Tibet vallási vezetőjével, a dalai lámával. ,,Továbbra is a párbeszédet szorgalmazzuk, mert végső soron ez a Tibet-politika egyetlen fenntartható módja. Egyszer vége kell, hogy legyen a mostani eseményeknek is, és akkor szükség lesz egy fenntartható folyamatra a tibeti problémák, panaszok kezelésére, és úgy gondoljuk, hogy ebben a dalai lámának kedvező szerepe lehet, tekintve, hogy ő morálisan támadhatatlan, erőszakmentességet hirdet, és nem követel politikai függetlenséget Tibet számára." A kérdés csak az, hogy Amerikának és az Európai Uniónak milyen eszközök állnak rendelkezésére ahhoz, hogy kikényszerítse a kínai—tibeti párbeszédet. Más szavakkal: meddig tartható fenn a gátlástalan brutalitásra alapozó s az erőszakos asszimilációt hirdető kínai politika? Mert az olimpia bojkottja vagy esetleges máshova vitele — ami komolyan eddig fel sem merült — nyilván nem vezetne sehova. Ettől még az elnyomás továbbra is elnyomás, a diktatúra pedig diktatúra marad...