Irányított szavazócédulák

Nem az a különös, hogy a háromszáznál több őrkői szavazat most döntően átrendezte az érdekvédelmi szervezet sepsiszentgyörgyi tanácsi listáját ― ehhez természetesen az ottani cigányoknak alkotmányosan is joguk van ―, hanem az, hogy óvás ide, óvás oda, a voksolási történet lezárása után maradt a dilemma: miért éppen úgy választottak, ahogy választottak? Kinek, kiknek a malmára hajtotta ez a vizet? A sajátjukra biztosan nem, hiszen jelöltjük nem került bejutó helyre. Arról nem is beszélve, hogy a vasárnapi, szavazás őrkői módon című történetet hallva az ember nem tudja, nevessen-e vagy sírjon.

Addig is, amíg a sepsiszentgyörgyi RMDSZ ― legalább önmaga számára ― megtalálja a megnyugtató válaszokat (a hivatalos nyilatkozatok ugyanis nem zárnak ki minden kételyt, sőt, nyitott marad az a kérdés: miként lehetséges, hogy ― hitelt érdemlő források szerint ― az őrkői voksok éppen az alsó-háromszéki RMDSZ-elnök, egyben leköszönő polgármester fiát juttatták előbbre a tanácsi listán?), s tisztázza, manipulálták-e vagy sem az őrkőieket, mindenkinek érdemes szembenéznie azzal, hogy míg a szentgyörgyi cigányok életminőségén jóformán nem vagy csak mérhetetlen erőfeszítések árán lehet javítani, addig egyéni ambíciók eléréséhez könnyűszerrel felhasználhatóak. Miként emlékezetes marad az az évekkel ezelőtti eset, amikor az egyik akkori polgármesterjelölt állította maga mellé a roma atyafiakat, s amikor azok lovas szekereiken és fehér ingben megérkeztek a szavazókörzetbe, az csak úgy visszhangzott a kék fátyollal takart kabinokból sűrűn kihallatszó kérdéstől: hol van Mózi? Merthogy nagy többségük analfabéta, sör ide, sült oda, számukra kínok kínja volt megtalálni éppen időszerű favoritjukat.

Azóta eltelt egy évtized, de az őrkőiek írástudatlansága mit sem változott. És igazából ezen egy egész város jövőn töprengő közösségének érdemes lenne elgondolkodnia, mert a szavazócédulák elszállnak, jelöltek jönnek s mennek, de Sepsiszentgyörgy ― és nemcsak: mindez bizalommal kiterjeszthető Há­romszék egészére is ― elkövetkező évtizedeiben a romaprobléma egyelőre változatlanul termetes, görbe hátú kérdőjel marad.