1972, München: egyéniben (csapatban a Bakó Pál, Villányi Zsigmond, Balczó Adrás trió ezüstérmes) —, tízszeres világbajnoka: 1958, Aldershot: egyéniben hatodik, ezüstérem csapatban (Nagy Imre, Kovácsi Aladár, Balczó András); 1959, Hershey és Harrisburg: ezüstérem egyéniben, ötödik csapatban; 1961, Moszkva: bronzérem egyéniben, ezüst csapatban (Nagy Imre, Török Ferenc, Balczó András); 1962, Mexikóváros: negyedik egyéniben, ezüstérmes csapatban (Nagy Imre, Török Ferenc, Balczó András); 1963, Svájc: aranyérem egyéniben és csapatban (Móna István, Török Ferenc, Balczó András); 1965, Lipcse: aranyérem egyéniben és csapatban (Móna István, Török Ferenc, Balczó András); 1966, Melbourne: aranyérem egyéniben és csapatban (Móna István, Török Ferenc, Balczó András); 1967, Jönköping: aranyérem egyéniben és csapatban (Móna István, Török Ferenc, Balczó András); 1969, Budapest: aranyérem egyéniben, ezüst csapatban (Bakó Pál, Kelemen Péter, Balczó András); 1970, Warendorf: ezüstérem egyéniben, aranyérem csapatban (Bakó Pál, Kelemen Péter, Balczó András); 1971, San Antonio: bronzérem egyéniben, ezüst csapatban (Villényi Zsigmond, Kelemen Péter, Balczó András). Összesen 13 arany-, 9 ezüst-, 2 bronzérem. Országos bajnokságainak száma 14 (8 egyéniben és 6 csapatban). Csodálatos, páratlan teljesítmény. Otthon, hazájában háromszor — 1966, 1969, 1970 — választották meg az év sportolójának. Méltóan nevezik az 1958—1972 közötti peridódust Balczó-korszaknak. 2004-ben megválasztották a Nemzet Sportolójának.

A világversenyeken nyert aranyérmeinek száma mindössze eggyel haladja túl gyermekeinek számát, feleségével, Császár Mónikával (tornásznő, az 1972-es müncheni olimpia résztvevője) ugyanis tizenkét gyermeket nevelnek, a legidősebb 32 éves.

Sepsiszentgyörgyi előadásán csodálatosan ecsetelte élete útját, Kondorostól az öttusasport csillagos egéig, természetesen, vallásos neveltetésének — édesapja ugyanis evangélikus pap volt — jegyében érzékeltette vívódásait önmagával, hitével, mely évről évre egyre mélyült, egyre hangsúlyozottabbá vált, hiszen ,,Isten finanszírozta pályafutásomat az akarattal"... ,,Ezt az akaratot kezdtem keresni, s általa visszanyerni a szorgalmamat — 1969-ben ötödik egyéni világbajnoki címe megszerzése után —, hiszen egyéni olimpiai bajnokságom még nem volt, s előttem állt az 1972-es müncheni olimpia... Ha ezüstérmes leszek, én leszek a legcsalódottabb, mert egyszerűen csalódtam önmagamban." Nos, Balczó Bandi nem lett csalódott, az olimpia egyéni aranyéreméért állt a dobogóra sportpályafutása utolsó nagy világversenyén.

Ami ezután következett, az nem volt méltó a világ legjobb öttusázójához. Tíz évet várt ugyanis, hogy a múlt rendszer sportvezetése felkérje a Testnevelési Főiskolán és a hosszú versenyzői pályafutása során szerzett tudása átadására. Nem következett be. Nem bíztak mást rá, mint az öttusalovak ,,belovagolását"... Balczó András ezután döntött: ,,Többé nem foglalkozom az öttusasporttal!... Amikor elvettem a munkakönyvemet, úgy éreztem, az Isten szólt hozzám: Bandi, szolgaságod letöltötted, most már szabad vagy."

Hívták edzőnek külföldre, többek között Kanadába, de... ,,Törtem eleget a fejem, aztán rájöttem, nekem tilos elmenni. Van, aki elmehet, van, akinek muszáj elmenni, nekem tilos. Nem is mentem el."

Elveszítette volna a reményt?... Azt már tőle tudjuk: ,,ha elmúlik a remény, nincs többé erő". Talán ezért is mondja most, évek múlva: ,,Nagyon örülök, hogy nem mentem el."

Nem a sportban, nem az öttusában ugyan, de megtalálta helyét a mindennapokban. Megtalálta, hiszen mint mondja: ,,nekem csak megszületni volt nehéz".