Hogyan ne javíttassunk utat (Még aszfaltozni sem tudnak)

Az aszfaltban tátongó gödröket kerülgető, folyton irányváltoztatásra kényszerülő gépkocsikban valóságos ideg- és erőpróba a haladás, ha az állandó ritmusváltást és döcögést annak lehet nevezni.

A jelenség évente, de legalább kétévente megismétlődik minden szakaszon, s lehetetlen nem arra gondolni, hogy nem nedves klímánk és fagyos teleink a hibásak, hanem az útjavítók, akiket a megrendelő önkormányzat nem a megfelelő módon ellenőriz. Már tavaly elképesztőnek találtam, hogy például a Lázár Mihály utca aszfaltozása valami fél évet tartott, s miután az úttestre végül aszfaltszőnyeg került, a járdáknak még hónapokat kellett várniuk a rendbetételre. A pimasz semmibevétele annak a sok ezer embernek, akinek hónapokon át naponta kétszer-háromszor kerülgetnie kellett az építőanyagot vagy a gödröket, ékes példája volt annak, hogy az ántivilág hasonló munkamódszeréhez képest mi sem változott tájainkon. Akkor, mint tudjuk, a beruházási terv volt a fontos (illetve az sem), és az ember nem számított — ma, úgy látszik, hasonlóképpen lelkiismeretlen magánvállalkozók áldozatai vagyunk.

Ahogyan eltűrte a megrendelő tavaly a magánipar packázásait, ugyanúgy tűri, hogy ne mondjam, bátorítja ma azt, ami a Gyöngyvirág utcában folyik. E szerencsétlen utca, nevére rácáfolóan, a város egyik legforgalmasabb útvonala, s bár nem alkalmas rá, jobb híján terelőútként fungál, és mint ilyen, kiiktathatatlan. Nos, két hete a legképtelenebb döcögés és szlalomozás kényszere teszi próbára az itt áthaladó gépkocsivezetők idegeit, ugyanis javítják burkolatát. A baj nem az, hogy belefogtak a munkálatba, hanem hogy azok megint kétségbeejtően elnyúlnak, a régi rossz recept szerint. Érthetetlen, miért nem köti ki a megrendelő, hogy ahol az aszfaltmaró elhalad, ott rögtön jöjjön utána a foltozó, és terítse le az új aszfaltot? A mai állapot szégyene a városnak, akárcsak a nagy híd körforgalmánál az úttestben immár két hónapja tátongó két méter átmérőjű gödör. Miként az is nyilvánvaló, hogy az útjavítók klímánknak nem megfelelő aszfaltot használnak. Az északi Finnországban kiváló aszfaltos utakat láttam: meg kéne kérdezni őket, milyen keveréket terítenek. De különösen azt: a haszonleső magánvállalkozóknak hogyan néznek a körmére?