Nyomtatott újság megrendelése Paypal-al

Megrendelési periódus:

Kezdési dátum:


Regisztráljon, és szóljon hozzá írásainkhoz


Sepsiszentgyörgy, 2017. április 30., vasárnap 04:23
Köszöntjük Katalin, Kitti nevű olvasóinkat!

Rávillantanak a láthatatlanra

2015. október 26., hétfő, Kultúrkert
A második Transnatura fotókiállítás a sepsiszentgyörgyi Bene-ház udvarán . Fotó: Albert Levente
A második Transnatura fotókiállítás a sepsiszentgyörgyi Bene-ház udvarán . Fotó: Albert Levente
Másodjára örvendezhetnek a sepsiszentgyörgyiek olyan természetfotó-kiállításnak, amely nemcsak ritka, a legtöbb ember számára láthatatlan pillanatokat mutat, hanem arra is rávillant, hogy a kortárs fotográfia e nehéz műfajában miként gondolkodnak és fényképeznek ma a világban. A Vadon Egyesület által meghirdetett Transnatura nemzetközi fotópályázat legjobb harminc képéből a Bene-ház udvarán nyílt kiállítás, először e belvárosi izgalmas térben.
A Székelyföldi Vadászati Múzeumnak immár sajátossága, hogy következetesen befogadja a színvonalas természetfotókat, a szabadtéri nyitással pedig újabb kultúrkerttel gyarapodott a megyeszékhely. Lehetne itt egyébként kisebb „unplugged” – azaz erősítés nélküli – koncerteket is tartani, kifejezetten jó hely azoknak, akik nem tömegrendezvényre, hanem eleganciára, színvonalra és meghittségre vágynak.
A sepsiszentgyörgyi sajátossággá váló természetfotós-seregszemlére tizenegy ország ötvenkét fotósa küldött képet, azokat öttagú zsűri értékelte. Radisics Milán magyarországi természetfotós egyike a testületnek, aki követhette, hogy Magyarországon miként építették fel a fotográfia eme ágát. Értékelve a pályázat anyagát úgy vélekedett, természetfotózás terén „itt is kezdődik valami”, ugyanakkor annak kulturális ízlésformáló ereje is van. A természetfotósok egy-két kivétellel amatőrök, akik belső késztetéssel rendelkeznek, hogy felfedezzék a természetet, ezért olyan pillanatokat és fényeket keresnek, amelyeket azok, akik nem járnak hasonló helyekre, nem láthatnak meg. A sepsiszentgyörgyi kiállításon is olyan képeket látunk, amelyek a fotós gondolkodásáról és e ritka pillanatokról szólnak, e fotók kapcsán pedig ráeszmélünk, olyan óriási kincsekkel rendelkezünk, amelyekre vigyázni kell. Az, hogy léteznek ilyen pályázatok, a közönséget is fejleszti, nem csak a fotósokat, utóbbiak pedig mindig újabb és újabb munkákat mutatnak, egyre magasabbra emelve azok szintjét – hangsúlyozta Radisics Milán, hozzáfűzve: aki egy négyzetméteren nem talál témát, nem alkalmas természetfotózásra.
A megmérettetés két témája, a vizek birodalma, illetve az absztrakt természetfotók nagyon jól kiegészítik egymást, az elvont téma ugyanis olyan lehetőség, amely a klaszikus műfajok esetében nem létezik – magyarázta a zsűri sepsiszentgyörgyi tagja, Damokos Csaba dizájner. A hasonló, elvontabb témák és a másság keresése olyan út, amelyen lehet haladni, a beküldött képanyagon tudatosság érződött, nem csak keresgélés. Ilyen és hasonló provokatív témákkal lehet és kell továbblépni, hogy a másság keresése közben találjunk is valamit – érvelt Damokos Csaba.

Dorel Găină fotóesszéi
Jó irányba tart a Transnatura – összegezett a zsűri kolozsvári tagja, Dorel Găină, a kincses város művészeti egyetemének professzora. Lencséjükön keresztül a természetfotósok nagy ajándékot hoznak, amelyet különben nem láthatnánk, ebben az angyalok is segítenek nekik...
A kiállítás mellett a rendezvény erősségét a jelen lévő zsűritagok előadásai jelentették: az elhangzottak nemcsak a fotográfia iránt érdeklődőknek, hanem a vizuális kultúrára kíváncsiaknak is jó kapaszkodót nyújtottak. Képtörténetek, vizuális kaland, a fotográfia nyelve, mindennapi tárgyak mint mesék – néhány kulcsfogalom, melyek fix pontként szerepeltek Dorel Găină fotóesztétikai értekezésében, melyet saját képeivel valóságos fotóesszévé alakított. A dizájner képzettségű művész nemcsak fényképez – illetve a fotográfiát a festészet és a grafika irányába tolva megteremti a „transzfotográfiát” –, hanem fest és rajzol is. Úgy véli, a művekkel vizuális és lelki meglepetést kell okozni, számára az arc és a tekintet a legfontosabb, a fekete-fehér pedig sűríti az információt, jobban kiemeli a történetből azt, ami fontos. Nem azért fotózunk valamit, mert csúnya vagy szép, hanem, mert létezik, a képteremtésben nincs határ, csak helyzetek vannak.

Radisics Milán történetei
Először az 1999-es teljes napfogyatkozást fényképezte le, ezzel kezdődött Radisics Milán budapesti reklámszakember természetfotós pályája. Eleinte a kevés fényű, félig homályos jelenetek vonzották, mindent fotózott, míg 2006-ban a National Geographic pályázatán elnyerte a fődíjat, az újabb napfogyatkozást ábrázoló képe a világ legjobbja lett. Ám a lap amerikai szerkesztője felhívta a figyelmét, fotói „nem beszélő képek”, számukra ugyanis a mesemondás, a történet nagyon fontos. Ez jelentette Radisics pályájában a nagy váltást, abbahagyta az egyedi képek készítését, és történetekben kezdett gondolkodni. Előbb a magyar szürkemarha históriáját járta körbe – rávillantva egyebek mellett a magyar cowboyokra, azaz a kétezer éves csikósokra is – s illusztrálta azt remek fotóival. Anyaga megjelent a National Geographicban, később önálló kötetként is, fotóit számos kiállításon mutatta be.
Célja ettől kezdve egyértelművé vált: fotók segítségével összerakni egy történetet. Következett a tiszavirág bemutatása, majd városokban élő állatok kerültek lencséje elé, s olykor 4–5 óráig vízben ülve ég és föld kapcsolatát kereste montenegrói tájakon, ezekből a sorozatokból igényes fotókkal illusztrált cikkek születtek.
A lényegről Radisics úgy fogalmaz: „a fotó nagyon fontos, mert megmutatja gondolataimat, de egy fotót elkészíteni olyan, mint leírni egy mondatot, én viszont verseket vagy regényt írok”. Legutóbbi munkájában huszonnyolc napig követte egy városi darázsfaj, a méhfarkas életét, teljesen újszerű anyagát mintegy tizenkétezer felvételé­ből válogatta össze. Úgy érzi, elkészítette élete projektjét, ahhoz hasonlót nem talált a világ rovarfotósainak portfóliójában.
Radisics Milán olyan különleges természetfotós-riporter, akinek történetekbe helyezett képei jóval többek egyszerű állatábrázolásnál, egyedi, emocionális és dokumentációs jelleggel bíró fotók. S hogy ez miért művészet? Azért – összegez Dorel Găină –, mert munkái közelítenek a festményekhez, létrehozásukhoz az alkotónak sűrítenie kell a festő, a biológus és a technikát kifogástalanul ismerő és használó fotográfus tehetségét...
Ha hozzá szeretne szólni, jelentkezzen be
Felhasználónév:
Jelszó:
Regisztráljon most