Kézdivásárhelyi viselettörténeti kiállítás (Előkészületben)

A felhívás eredményéről Dimény Attila múzeumigazgató tájékoztatott. A tulajdonképpeni határidő március vége volt, de ezen túl is folyamatosan várják a ruhákat. A nyár elején akarnak hozzálátni a kiállítás megszervezéséhez. Eddig kevés ruhát vittek a múzeumba a kézdivásárhelyiek, annál több kiegészítő került a gyűjteménybe: zsebkendők, kendők, ékszerek. Főleg az idősebb generációhoz tartozók reagáltak a felhívásra. A múzeumigazgató különösen Nagy Éva néni ügypártolását emeli ki. A legtöbb ruhát és ruházati kiegészítőt a nyugalmazott nevelőnő vitte be.

Céljuk nem a népi, hanem a kézdivásárhelyi polgári viselet összegyűjtése és bemutatása. A múzeum néprajzi gyűjteménye ugyanis igen gazdag. Zsuzsi és Andris miniatürizált népviseleti darabjai Erdély és Moldva népviseletének különböző tájegységeit képviselik.

Szándékaik szerint most a kézdivásárhelyi polgári viseletre összpontosítják a figyelmet. Ennek az alapját képezi egyrészt Bogdán Elemér fényképészeti gyűjteménye, illetve a rekonstruálható negatívok. Ebben a fényképészeti műhelyben nagyon sokan fotózkodtak olyan viseletben, amely megelőzte a konfekció­ipari tömegtermelést. Az egykori Szé­kely Újság hirdetőoldalai is használhatóak: szabók, cipészek, csizmadiák, kalaposok hirdették termékeiket. Ezek alapján fel lehet vonultatni az egykori mestereket. Megjelenik a nevük, a műhelyeik adatai és tulajdonságai s az általuk kínált portékák. Ez a dokumentáció csak pannókra kerülő háttéranyag. Azt akarják, hogy ennek előterébe kerüljenek a ruhák s a ruhakiegészítők.

Amennyiben a polgári viselethez tartozó ruhák Kézdivásárhelyen készültek, de vidékre kerültek, ez az anyag is helyet kap a kiállításon.

Cipőtől a kalapig, tehát tetőtől talpig minden ruhadarab érdekli a múzeumi szakembereket. Ing, gatya, bugyi, harisnya, kalap, kendő... és a többiek. A lényeg az, hogy szabók, varrónők, másféle mesterek keze alól kikerült egyedi darabok legyenek.