– Már a második idényed töltöd Sepsiszentgyörgyön. Hogy érzed, mit kaptál ennyi idő alatt a csapattól, az edzőtől?
– Rengeteget tanultam az edzőtől, és úgy érzem, nagyon sokat fejlődtem az irányítása alatt. Tavaly és idén is kiváló  csapattársaim voltak és vannak, segítünk egymásnak, de azt hiszem, mivel Părăuval egy poszton játszunk, ő segít a legtöbbet, számtalan apróságra felhívta a figyelmem, sokat tanultam tőle. Nagyon szeretek itt játszani, és a jó eredmények sem maradnak el. Az előző idényben Román Kupát nyertünk, a bajnokságban ezüstérmet szereztünk, és remélhetőleg idén a bajnoki arany is összejön.
– Szerinted tavaly volt vagy az idén jobb a Sepi-SIC csapata?
– Nem látok sok különbséget a két csapat között teljesítményben. Ami különbözik, az a csapatok átlagéletkora, hiszen idén fiatalabb, és talán ezért közelebb állunk egymáshoz. Szerintem nagyon jó, hogy a kezdő ötösből három játékos maradt: Jeffery, Marshall és Părău. Mellettük ott vagyunk mi: Lovász, Kokovay és én. Hat játékos és az edző maradt, így már könnyebb volt összerakni az ütőképes alakulatot.
– Milyen együtt dolgozni Zoran Mikes edzővel?
– Még fiatal vagyok, nem volt alkalmam olyan sok edzővel dolgozni, de eddigi karrierem során Zoran Mikes a legjobb. Megköveteli a komolyságot és az odafigyelést minden egyes edzésen. Szerintem nagyon jó, hogy szigorú, mert ez engem még jobban motivál és hajt előre. Mikestől nagyon sokat tanultam, ő az a fajta edző, aki mindig a maximumot várja el játékosaitól.
– Neked a Sepsi-SIC már a negyedik nemzeti ligás csapatod. Játszottál már Kolozsváron, Bukarestben és Temesváron. Hol szeretted a leginkább?
– Nem azért mondom, mert most itt vagyok, de az eddigi kedvencem a Sepsi-SIC. Nagyon szeretek itt játszani, persze, ez nem azt jelenti, hogy a többi csapatnál nem volt jó. Kolozsváron kezdtem, onnan indult minden, majd elkerültem Bukarestbe, onnan Temesvárra. Mindenhol kaptam valami újat, sokat tanultam, és sok embert megismertem.
– Gondolom, azért nem volt könnyű, hogy a nagy városok után egy kicsibe kellett költöznöd. Szereted Sepsiszentgyörgyöt?
– Eleinte nagyon fura volt, nem tudtam, hova menjek, mit kezdjek magammal, ha van egy kis szabadidőm, de idővel megkerestük a lányokkal, hogy melyek a jó kávézók, hova érdemes benézni. Néha kihasználjuk, hogy Brassó közel van, és oda is elmegyünk. Szeretem Sepsit.
– Szerinted jelenleg ki a legjobb játékos a Nemzeti Ligában?
– Ez nehéz kérdés. Gyulafehérváron, Aradon és Galacon is sok jó játékos van, akárcsak a Sepsi-SIC-nél. Nehéz lenne egyet választani, ezért mondok inkább kettőt (nevet). Szerintem a legkomplexebb játékos Jeffery: mindenhol ott van, nagyon sok lepattanót begyűjt, csapattársait is könnyedén helyzetbe hozza, és emellett ponterős is. A másik játékos, akire gondoltam, az Părău, hiszen ő úgy lát a pályán, ahogy senki más. Számtalan helyzetet képes kidolgozni, mindig átgondolja, hogy kinek adja a labdát, és ha szükséges, képes a dobásaival eldönteni a mérkőzést.
– Kicsit térjünk át a válogatottra. Most a női kosárlabda Nemzeti Ligában két hét szünet van, mert selejteznek a 2017-es Európa-bajnokságra. Te hogyan látod, képes a román válogatott kijutni a kontinensviadalra?
– A román válogatott a H-csoportban Törökországgal, Izraellel és Bosznia-Hercegovinával harcol a továbbjutásért. Nehéz mérkőzéseik lesznek, de most Miroslav Popov személyében nagyon jó edzőt kaptak. Van potenciál a csapatban, csak ki kell tudni használni a játékosok legerősebb pontjait. Nem lesz könnyű, de bízom benne, hogy sikerül elkapni a csoportmásodik helyet.
– Mit gondolsz arról, hogy a válogatottnak több mint a fele külföldi kluboknál játszik. Szerinted miért választják inkább a második osztályban játszást?
– Sokan csak változtatni akartak, kellett egy kis környezetváltozás, talán több pénzt kapnak. Persze, az nem meglepő, hogy Gabriela Mărgiean és Claudia Pop a spanyol első ligában játszik. Nagyon tehetségesek, és lehet, hogy Spanyolországban jobban érzik magukat, mint itthon. Én még nem játszottam külföldön, szóval, nem tudom, milyen lehet.
– Térjünk vissza a zöld-fehér felhők közé. Mit gondolsz a szurkolókról?
– A SIC szurkolói megkérdőjelezhetetlenül a legjobbak az országban. Én még nem játszottam itt, de már akkor megtapsoltak, talán azért, mert magyar vagyok. Hihetetlen érzés, amikor énekelnek és drukkolnak, mindig libabőrös leszek, ha hallom őket.
– Mit üzensz nekik?
– Továbbra is maradjanak mellettünk, és szurkoljanak minden egyes percben. Nagyszerű érzés több mint ezer ember előtt játszani, főleg akkor, ha zúg a sportcsarnok minden pont után.