Tízéves az M Stúdió Mozgásszínház

2015. december 5., szombat, Színház az egész világ

Viszonylag szűk körben, meghitt, családias hangulatban zajlott az elmúlt hétvégén az M Stúdió Mozgásszínház által szervezett Flow Fesztivál. Péntektől keddig hat előadást láthatott a szentgyörgyi közönség olyan elismert együttesektől, mint a magyar–francia Frenák Pál Társulat vagy a Horváth Csaba által vezetett budapesti Forte Társulat. Az első alkalommal szervezett fesztivállal alapításának tizedik évfordulóját ünnepelte az M Stúdió.
 

  • Jelenet a Birdie című előadásból. Henning János felvételei
    Jelenet a Birdie című előadásból. Henning János felvételei
  • Jelenet A nagy füzet című előadásból
    Jelenet A nagy füzet című előadásból

Múltidézés
Apénteki ünnepélyes megnyitó után – melyet Márton Imola, a társulat jelenlegi művészeti vezetője, és az alapító Uray Péter tartott – az M Stúdió Rómeó és Júlia című, 2008/2009-es évadban készült előadásával kezdődött a rendezvény. Shakes­peare klasszikusának Uray Péter által jegyzett mozgásszínházi feldolgozása a társulat első igazán sikeres, több fesztiválra meghívott produkciója volt, melyben a rendező szerint először sikerült olyan látványvilágot teremteni, ami nem a szegénységről tanúskodott. A jelmezek a maffiatörténetek világát idézik, a kosztümös szereplők olyan terekben játszanak, amelyeket vörös csövekből készült, hatalmas állványok határoznak meg, ezek hátterében pedig a lebombázott városok látványa, mintha az előadás egyik központi gondolatát idézné: „Miért nem veszi észre az ember, micsoda pusztítást végez a gyűlölet abban is, akiben gerjed, s abban is, aki elszenvedi…?”
Az előadások után közönségtalálkozókra került sor a színház büféjében, ezek közül az első egy közös visszaemlékezés volt, mely során az M Stúdió társulatának tagjai az alapítás körülményeiről és az elmúlt tíz év tapasztalatairól meséltek. Megtudhattuk, hogy a mozgásszínházi társulat Deák Gyula és Fazakas Misi kezdeményezésére alakult meg a Háromszék Táncegyüttes alternatív tagozataként, hogy bár a közönség kezdetben értetlenül fogadta előadásaikat, a magyarországi szakma már az első pillanattól felfigyelt rájuk, hogy az egykori kolozsvári színis évfolyam tagjai már a kezdetektől elszántan és céltudatosan törekedtek arra, hogy új utakon járva kifejlesszenek és elfogadtassanak a szentgyörgyi nézőkkel egy számukra addig ismeretlen színházi nyelvezetet. Állandó kísérletezéseik nyomán a mozgásszínház különböző formáin túl prózai, cirkuszi és bábelőadások is születtek, és rendezőként is kipróbálhatták magukat a társulat tagjai. Egyéni vallomásaikból és a korábbi évek tapasztalatait értékelő gondolataikból színes, de jól körülhatárolható kép bontakozott ki előttünk az M Stúdió Mozgásszínházról, mely az elmúlt tíz év olykor mostoha körülményei ellenére is lelkesen és határozottan halad tovább sajátos útján.
Bezártság és szárnyalás
Szombaton a Frenák Pál Társulat lépett fel a színház nagytermében a magyar, francia és kubai táncművészek közreműködésével készült legújabb Birdie című előadásával, mely a csapat hírnevéhez méltó lírai kompozíció bezártságról és szabadságról, a bennünk és körülöttünk emelt falakról és az ezeken túli határtalanság, végtelenség érzéséről. Az előadás ritka szép példája annak,  hogyan lehet a test mozdulataiból, a megfeszített izommunkából költészetet alkotni, hogy a fizikalitás miként tud elvonttá, szellemivé válni. A döbbenetes technikai felkészültséggel kivitelezett, erős vizuális hatású jelenetekből felépített produkció nem történetet mesél, inkább pillanatképeket, pontosan megszerkesztett mozdulatsorokat tartalmaz, melyek többnyire az érzékekre hatnak. A madár légiességére emlékeztető mozdulatok, a fantázia és az izmok szárnyalása egy csillogó fémcsövekből készült óriási kalicka-szerű díszletben, mely a 3D-s grafikai tervezőprogramok világát idézi, különleges élményt kínált. Nagy lendületekből és alig észrevehető mozdulatokból, megfeszülésekből és ellazulásokból egy sokféle érzetet, benyomást keltő, mégis egységes és erős belső tartású produkciót hozott létre ismét Frenák Pál és társulata, olyan produkciót, amely pillanatok alatt megkülönböztethető nemcsak más művészeti formáktól, hanem más mozgásszínházi előadásoktól is. Öntörvényű és egyedülálló alkotás.
Amint az előadás utáni közönségtalálkozón elhangzott, Frenák Pál a szüleivel való kommunikáció kényszerűsége miatt először jelnyelven tanult meg beszélni, így elmondható róla, hogy a szó szoros értelmében is anyanyelvi szinten, szinte ösztönösen használja, beszéli a szavakon túli kifejezések nyelvét. Mivel ő maga nem volt jelen a fesztiválon, az előadásban játszók és a társulat menedzsere mesélt róla. Elmondták, hogy van néhány állandó munkatársa, de minden produkcióhoz új táncosokat, művészeket is szokott válogatni, hogy előadásaikon általában olyan tereket használnak, melyek állandóan kizökkentik őket fizikai egyensúlyukból, és amelyekkel szinte túlélési harcot folytatnak mindaddig, amíg egészen meg nem adják neki magukat, mert ilyenkor váratlanul megszelídülnek. Elmesélték azt is, hogy elég sok kék-zöld foltot szereztek a próbákon, amíg eljutottak a madárlét mostani könnyedségéig.
Zöldségháború
Vasárnap este ugyancsak a nagyteremben láthatták a nézők a Szkéné Színház és a Forte Társulat Horváth Csaba által rendezett A nagy füzet című előadását, melyben a színészek igen különleges, a szokványostól merőben eltérő színpadi eszközökkel jelenítették meg Agota Kristof háborúról szóló végtelenül kegyetlen, felkavaró regényének színpadi átiratát. Puritán színpadkép, minimális díszlet és jelmezek, azonban nagyon sok kellék és a látszólagos cselekvésképtelenség mögötti nagyon erős színészi jelenlét. A teljes értékválságban lévő, feje tetejére állított világ úgy bontakozik ki a nézők előtt, hogy diszkrét és visszafogott a játék, az a néhány kitörés, ami mégiscsak megtörténik, csupán arra hivatott, hogy még nyomasztóbbá, elviselhetetlenebbé tegye a látszólagos normalitást. Ebben az érzék- és lelkiismeret-ostromló kegyetlen történetben bemocskolódik minden, ami tiszta és ártatlan, és mindezt úgy mutatja meg az előadás, hogy a színészek zöldségekkel – tökökkel, krumplival, káposztával, paprikával, póréhagymával – és kenyértésztával, laskával játszadoznak a színpadon, mintegy megsokszorozva az egyes jelenetek hatását és értelmezési lehetőségeit is. Nem szokványos mozgásszínházi produkcióról van szó, de a testek pattanásig feszültek benne, a jelentések pedig késnek olykor, mint amikor a gyermek megteszi ugyan, amire a körülmények sarkallják, de tettei valódi értelmét csak később fogja fel. A főhős kisfiúk ellenállóvá és elszánttá edzik magukat, gyermeki lényük, érzékeik azonban kétségbeesetten menekülnek abba az idilli világba, ahol nagymama konyhai kellékeivé szelídülnek a háború borzalmai.
A közönségtalálkozón elhangzott, hogy Horváth Csaba, az előadás rendező-koreográfusa – aki néptáncosként kezdte pályáját, és a Forte Társulat megalapítása előtt a Közép-Európa Táncszínház vezetője is volt – előadásaiban mindig nagy hangsúlyt fektet a testre és a test által generált állapotokra. A beszélgetés során az előadás zeneszerzője és a színészek is meséltek arról,  hogyan ismerkedtek meg a rendezővel, miként kerültek be a mostani társulatba.
Fehér-jelenlét
Fehér Ferenc magyarországi koreográfusnak három előadása is részt vett a fesztiválon. Elsőként a Tao Te című produkciót láthatták a nézők, mely Lao Ce alapművének, az Út és Erény könyvének a mozgásszínház nyelvén való megjelenítése, továbbgondolása. Az előadás alapvetően kontakttáncra épülő derűs-borongós hangulatú mozgásköltemény, melyben a két szereplő az egymás közötti hasonlóságok és különbözőségek, elfogadás és elutasítás, együttlét és magány ellentétpárok közötti dinamikából táplálkozik. Olyan, akár egy eddigi életünkre való röpke visszapillantás, melyben mégis benne foglaltatik a mindenség, és amelyben nagyszerűen leképeződik mindaz, ami a filozófus szerint az életünket jelenti: a relativitás állandósága, örökkévaló szálláshely az út mentén. Mint utóbb megtudtuk, a Tao Te című produkciónak ezt volt a 119-ik előadása, így már szinte automatikusan játsszák, és alig veszik észre, ha az eredeti koncepciótól elkalandozik néha egy-egy jelenet.
Ugyancsak Fehér Ferenc rendezése volt a Hello, Zombi! című furcsa előadás, melyben változatokat láthattunk a zombi témára. Üres tekintetű, érzelem nélküli emberi alakok, csontsovány testek vonaglottak a térben, minduntalan elmerülve a sötétségben és mozdulatlanságban, de valahányszor újra életre kelve, és folytatva céltalannak tűnő bolyongásaikat. A közönségtalálkozón az előadás három színésze, köztük a rendező, elmesélték, hogy miután többször zombit alakítottak különböző filmekben, készítettek egy saját zombifeldolgozást. Mint kiderült, nem veszik túl komolyan ezt a témát, bár a produkció fizikailag elég kimerítő számukra.
Az M Stúdió Személyazonosság című, elmúlt évadban készült, és ugyancsak Fehér Ferenc által rendezett előadásával végződött az első Flow Fesztivál. Reméljük, még sok kiadást megér a rendezvény, és még sok tíz évig működik az M Stúdió Mozgásszínház azzal a hittel és lendülettel, amellyel eddig is eljutottak, erőteljesen hozzájárulva a Szentgyörgyöt a jövőben is meghatározó kulturális pezsgéshez.
 

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt kíván-e venni a június 9-i európai parlamenti választásokon?









eredmények
szavazatok száma 725
szavazógép
2015-12-05: Kiscimbora - :

Benedek Elek: Öcsike mesél (Öcsike nadselű gondolatai és csínytevései)

Ennek előtte 2–3 évvel Öcsike egy reggel felült az ágyában és szólt:
– Anyus!
– Tessék?
– Tudod-e, hol voltam ma éjjel?
– Hol? Az ágyban.
2015-12-05: Közélet - Csinta Samu:

Műhely: Pavel sohasem szólal meg magyarul (Mérlegkészítő beszélgetés Gazda József kovásznai közíróval)

Nyolcvanadik életévéhez közeledve korántsem elégedett munkája hatékonyságával a Kárpát-medence-szerte ismert Gazda József kovásznai közíró. Beszélgetésünk során igyekeztünk kideríteni: kinek a készülékében lehet a hiba?