Korszerű vágóhíd Lemhényben

Páll Andor: A vágóhíd az almási úton, a régi vágóhíd helyén épül. A megyében még egy EU-szabványok szerinti vágóhíd működik, a sepsiszentgyörgyi. A lemhényivel az utolsó simításoknál tartunk, nemsokára kezdődhet az üzemeltetés. Percenként egy sertés feldolgozására alkalmas. Kezdetben nyolc órában működtetjük. Ezer disznó tárolására van lehetőség. Napi kétszázötven sertést vágunk. Ezt a mennyiséget jelenleg Magyarországról szerezzük be. 90—120 kg súlyú állatokat vágunk le. Ez ártámogatott a szalonna és a hús aránya alapján. Minél nagyobb a hús százalékaránya, annál értékesebb a sertés. Az E-minőség, az U-minőség, uniós ártámogatást kap. A minősítéseket az Európai Unió kezdőbetűivel jelzik. Jelentős a szarvasmarhavágás is. Már minden hat hónapot betöltött állatra le kellett adni az igényt. Általános uniós támogatás van azon állatok után, amelyek 2007. január 31-én nyilvántartásban voltak, és abban az esetben, ha a gazda legalább három vágóállatot nevel.

— Éveken át sokkolta az embereket a kergemarhakór. Ezzel mi a helyzet?

— Két éven aluli állatnál nem állhat fenn ez a betegség. Minden levágott állatból kötelező mintát küldeni a sepsiszentgyörgyi laboratóriumba. Onnan faxon előre küldik erről az eredményt, hogy ne késleltessék a termelést.

— A háztáji gazdaságokban nevelt állatokat ennél a vállalatnál nem lehet értékesíteni?

— Nem. Csak állat-egészségügyi felügyelet és igazolás mellett lehet itt sertést vágni.

— A Magyarországról importált élő sertés hogyan jut el Lemhénybe. A szállítás bonyolult?

— Nem. A partner a helyszínre szállítja az állatokat.

— Kikkel vannak kapcsolataik?

— A Szenteshez tartozó Pankotai Rt.-vel.

— A lemhényi vágóhíd mekkora területet szolgál ki?

— A megyét, de szállítunk Brassóba és a hegyen túlra, Oneşti, Bákó térségébe is. Pályázatunk csak a vágóhídra vonatkozott, a bővítés a húsfeldolgozás irányában a következő fázis lesz.

— Vállalkozásának milyen egyéb fő ágai vannak?

— A fakitermelés. Ojtozban nyolcvan embert foglalkoztatunk. A faipari munkavállalók nagy része ojtozi. Felfogtam az egész ojtozi munkaerőt. Minden épkézláb embert. Akiket Bereckből, Lemhényből alkalmaztunk, azokat én szállíttatom a munkahelyre.

— Szakembereket honnan lehet toborozni?

— Szakiskolánk is volt nekünk. Államilag elismert szakiskola, amelyet a tanüggyel közösen működtettünk. Diplomás szakembereket képzetünk. Az elméleti tantárgyakat a berecki iskola tanárai tanították, szakembereket Kézdivásárhelyről vontunk be. Két év alatt vagy hatvanan végezték el az iskolát. Ebből a csapatból most is dolgoznak Hollandiában, Németországban. A képzés ideje alatt az emberek fizetést kaptak, pénteken és szombaton jártak iskolába. Ha diplomaszerzés után ki is mentek Nyugatra, tapasztalatot szereztek, anyagilag rendbe szedték magukat, s van, aki már haza is telepedett. Ott tanulták meg, hogy mit jelent a munkafegyelem. Ezek tudják, mi a munka. És tudják, hogy milyennek kell lennie az egészségügyi feltételeknek. Szakma- és munkatudat szempontjából is épültek. Itthon egyesek csak dolgozgattak, és fizetgették őket. Ott jó fizetést kapnak, de dolgozni is kell.

— Milyen közérdekű kezdeményezéseket támogat?

— A berecki Gábor Áron Alapítvány alapító tagja vagyok. Ezt az alapítványt folyamatosan támogatom. Alapító tagja vagyok a lemhényi öregotthonnak. Az ott dolgozó személyzetet én látom el élelemmel. Sokféle anyagot is biztosítok. Az új kerítéshez követ, cementet, betont. A nyári táborokat is támogatom. Azt kell mondanom, hogy aki támogatást kér, azt próbálom segíteni.

— Milyen egy napi programja?

— Reggel öt órakor kelek. Soha este fél nyolc előtt nem kerülök haza. A fiam, Andor irányítja Ojtozban a gyárat, a feleségem Bereckben az üzleteket. Mondhatni, családi vállalkozásban dolgozunk.

— A gyerekek milyen iskolákat végeztek?

— A lányom, Kati nemzetközi kereskedelmi főiskolát végzett. Angol nyelven, Budapesten. Andorral együtt mind a ketten munkában vannak. Kati 26, a fiam 24 éves. Nagy szerencsém van velük. Mindkettő a beosztása szerint kapja a fizetést.

Lemhényben a Kézdialmási úton a régi istállók helyén korszerű anyagok felhasználásával modern ipari csarnoképületek sora hívja fel magára a figyelmet. Az útról nézvést az épületek piacos fele imponálóan vonzó, tekintélyt és tiszteletet parancsoló. A színek és formák összhangja, a cicomázatlan szépség, a funkcionális alkalmasság sugárzik az épületekről. A kapubejáratnál található tábláról tulajdonosként a TORO IMPEX SRL neve olvasható, rajta eligazító adatok, amelyek közül az egyiket említem: a Sapard-támogatással eszközölt beruházás értéke 2 058 885,8 euró.

A csarnokok piacos fele után megtekintjük a belső udvart is. Mondják, hogy a gazdasszony dicséretét is a konyha s a kamra megtekintése utáni mozzanatra kell időzíteni. A lemhényi sertés, juh és szarvasmarha vágására szakosodott üzem állja a próbát. A munkások az utolsó simításokat végzik — dr. Páll Andor három hét múlva invitált az objektum megtekintésére, miután a környezetrendezésen is túl vannak —, de itt már most is rendezett munkatelepet találni, amely előrevetíti, hogy a laboratóriumi küllemű és tisztaságú épületben Székelyföld egyik legmodernebb húsipari üzeme működik majd.