Ismét a vadászlobbi érvényesült (Rossz a vadkárokat rendező kormányhatározat)

A törvény előírása, hogy a gazda igazolhatóan védje a vadtól a földjét, a vadgazdálkodó pedig a vadat a gazdától, betarthatatlan, hisz feltételezi, hogy közösen őrködnek a föld végében, reggel pedig jegyzőkönyvet írnak alá, amely igazolja, teljesítették kötelességüket. Ebben az esetben térítené még az állam a kárt, ám az eddigi tapasztalat alapján itt további kétségek merülhetnek fel.

Benedek Barna attól tart, hogy az a bizonyos külön alap nem lesz elegendő a károk kifizetésére, és kezdődik a hercehurca, az elosztás: melyik megye mekkora összegre jogosult. Háromszék a kis megyék közé tartozik, így könnyen megtörténhet, hogy erre hivatkozva a szükségesnél jóval kevesebb pénzt utalnak ide, a gazdák pedig úgy járnak, mint eddig, senki nem fizeti ki a vadak okozta kárt. Ez annál inkább várható, mert a szaktárca a területek bérleti díjából csupán 16 százalékot kap. Benedek Barna szerint kifogásolható az is, hogy csak a telepítési és ápolási költségeket térítik meg, pedig a várható termés betakarítási értéke lenne a természetes számítási alap. A legfurcsább azonban, hogy a vadásztársaságokra csupán a vadgazdálkodási kötelesség hárul, amely amúgy tevékenységük természetes járuléka.

Benedek egyébként visszatetszőnek tartja, hogy a civil szférán belül nem működik a párbeszéd, meglátása szerint ez tipikusan olyan kérdés lenne, amely a két fél közötti szerződéssel, megegyezéssel rendezhető. A politikumnak az önépítő társadalom létrejöttét kellene támogatnia, s nem szabadna feláldoznia ezt a lobbitevékenységet jól érvényesítő csoportok érdekében. Felhívja a figyelmet, hogy az RMDSZ eredeti vadászati törvénytervezete a civil szféra területére utalta volna a vadkárok rendezését, és felkéri a szövetség képviselőit, kormánytisztviselőit, Tőke István szakállamtitkárt, hogy amíg nem késő, járjanak közben egy átláthatóbb és alkalmazhatóbb kormányhatározat meghozatala érdekében.