„Szent József ünnepére esett a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége egri zarándoklata, amellyel könyörgünk Magyarországért és Európáért. Szent József olyan valaki, akit az Isten odaállított egy őrhelyre, és ott rendületlenül áll. Betölti a maga küldetését, amire Isten rendelte. Szép ezt itt, Egerben végigelmélkednünk, ahol a hős magyar vitézek és asszonyok ott álltak az őrhelyeiken, és hősies lélekkel töltötték be a maguk feladatát a pogánysággal szemben. De a végvári vitézeknek legalább olyan módon kellett hogy védelmezzék Magyarországot a Habsburg Birodalom támadásaival és nemtelen indulataival szemben is. Nem kevesebbet szenvedett a törököktől a magyar nemzet, mint a Habsburgoktól, akik áruló módon odavetettek bennünket a pogány támadásoknak. Ezt a történelemből nem szabad elfelejtenünk. Szent József ott áll őrként, a Szent Szűz tisztaságos őreként. A magyar nemzet is, és azon belül a keresztény értelmiség, ott kell hogy álljon őrként az őrhelyén egész Európában a pogány támadásokkal szemben. Mennyire beszédes ebben a dekadens európai környezetben, hogy éppen bennünket, magyarokat érnek ma is a nemtelen támadások. A skandináv államoktól kezdve Németországon át Ausztriáig. Ott áll a nemzet, ott áll a kormányfőnk őrhelyén, védve a keresztény Európa életét, jövőjét. A magyar nemzetnek és azon belül az értelmiségnek a kereszténység védőbástyájává kell lennie a mai viharos időkben. A keresztény értelmiség védi azokat az erényeket, amelyekre ma is oly nagyon szüksége van a nemzetnek és Európának: mindenekelőtt a keresztény hitet, reményt és szeretetet...”
Szeles, olykor csapkodó esős, hideg idő volt Egerben. Mégis, valahol ott, belül nagyon jó, felemelő, lelkeket melengető érzés járt át mindenkit, a mi kis tizenhét fős békési csapatunkat is. Együtt voltunk. Együtt imádkoztunk reformátusok és katolikusok, együtt jártuk életünk legtorokszorítóbb keresztútját a bazilikában, együtt ettük az úti elemózsiát. Tudtuk, éreztük, hogy jó helyen és jó ügyért voltunk ott. És reméljük, még időben.