Általános érdek az MPP jó szereplése (Álláspont)

Tizennyolc évi önkormányzati szereplésnek e radikális önkritikáját talán el sem vártuk volna az eddigi egyetlen, magát érdekvédelminek tituláló szervezettől. A bírálatra persze szükség is van, a másik oldalnak ugyanis sem az éter hullámai, sem saját helyi sajtótermék nem áll rendelkezésére, kevésbé ismert jelöltjei és programja bemutatására tehát jóval szűkösebbek a lehetőségei. Nem tudhatom, ötletekben is szegényebb-e, de itt nyilvánvalóan egy olyan ellenféllel kell felvennie a versenyt, mely nemcsak eszközökben, de dörzsöltségben is felülmúlhatja. Az olyan felhívásokon például, hogy ezt vagy azt az ünnepet ne használjuk kampánycélokra, politikában valamelyest is járatos ember csak mosolyogni tud. Hogyan? Pontosan ott ne mutassam meg magam, ahol sok ember gyűl össze egy helyen, és százszor-ezerszer annyi választó figyelmét hívhatom fel magamra, ráadásul egyetlen gesztussal, mint amennyit a kimondott kampányrendezvények egész sora valaha is képes összetoborozni? Nagyon naivnak kell annak lennie, aki a hasonló fogásoknak bedől.

Magam amondó vagyok, a Magyar Polgári Párt eredményes szereplése a helyhatósági választásokon ma általános magyar érdek. Magának az új pártnak a zászlaja alatt sorakozókon kívül ugyanis azok is az ellenzék megerősödésében érdekeltek, akik az RMDSZ-t ezáltal kívánják meg visszatéríteni arra a politikai-közéleti vonalra, melyen a kilencvenes évek legelején elindult népe bizalmából, s melyről durvább és finomabb eszközökkel — lásd marosvásárhelyi pogrom, lásd a tulajdonképpeni hatalom nélküli hatalmi posztokkal való kecsegtetés — letérítették, igaz, kiadós belső segítséggel. Amíg alapvető jogokban is szűkölködünk, amíg nemhogy az átfogó közösségi, de még a kulturális önrendelkezés olyan pilléreit is megtagadják tőlünk, mint az egyetem és a ráépülő művelődési hálózat — addig a magyar színekben indulás fő értelme a reális magyar érdekvédelem rendszerének felépítése kell legyen, s ennek helyhatósági alapjait most kellene megvetni.