A karcsúsított giliszta

A térkép valóságos grafikai remek. Több rajta a fekete vonal, mint a szabad hely, a parcellákra a nadrágszíj jelző pedig azért nem alkalmazható, mert mintha karcsúsított gilisztákkal kívántak volna versenyre kelni. De nem, mégsem, inkább a cérnával kombinált pókhálós fonadék képzetét kelti az emberben — minek következtében akaratlanul is a pókot keresi benne a szem. Igazi mesterműve a kőröspataki bizottságnak, megérdemelné, hogy nagyobb publicitást kapjon, mint minden nagy fáradsággal megalkotott, folklorizálódásra méltó szövevény.

— Ön idevaló születésű, s bár fiatal, talán tud válaszolni: volt-e valaha ennyire szétforgácsolt a határ? — kérdeztük Máthé Árpád polgármestertől. — Valósággal tobzódnak a parcellák, mintha a ,,minél többet és minél apróbbakat!" lett volna a bizottság jelszava...

— A százhúsz hektárt az állami gazdaságtól kapta vissza a falu, ott mindenkinek kiegészítésképpen osztottak földet. Hatvan hektár még így is hiányzik, kárpótlási listára kerültek a tulajdonosai. Még kaphatunk valamit, ha a bányabezárási program 2013-ra véget ér, és az elhordott meddőhányó alatti területeket a szerződés szerint termőtalajjal és füvesítve visszaszolgáltatja az állam.

A polgármester úgy véli, hogy a mai parcellák száma nagyobb, mint a téeszesítés előtt lehetett. Ennek okát másokkal egybehangzóan abban látja, a 18-as törvény nem vette figyelembe, hogy Erdélyben az Osztrák—Magyar Monarchia óta pontos telekkönyvi rendszer állt fenn, s ha ,,a törvény megengedte, hogy másutt, nem az eredeti helyen adják vissza a birtokot, akkor azt a mindenkori földosztó bizottságok meg is tették. Egyértelmű, hogy ha nem ott kellett kimérniük, ahol volt, akkor kényük-kedvük szerint járhattak el. Mivel a törvény megengedte, nincs, akit felelősségre vonni sem, hiszen telekkönyv mellett belépési nyilatkozattal, tanúkkal stb. is bizonyítani lehetett.".

A válasz a bajok gyökerére vall, mégis kitérő. Azért, hogy az árkosi határról készült topográfiai térkép pókhálóhoz hasonlatos, mégiscsak a kőröspataki községi bizottság a felelős, melyhez önállósodása előtt Árkos tartozott. Hogy e bizottság mostohagyerekeként kezelte-e Árkost, s hogy milyen érdekek vonzásában és taszításában tevékenykedett, külön riport témája lehetne, nyilvánvaló mindamellett, hogy a törvény is lehetőséget teremtett arra, a társult gazdáknak egyben lehessen kimérni a földet. Árkoson, a megyében egyedüliként, a téesz egy kiadós részét nagyüzemi formában sikerült átmenteni a 18-as földtörvény megengedte módon. (A céget mai vezetője ,,magántársasnak" nevezi, valójában nem szövetkezet — az ugyanis az egy ember egy szavazat elvre épül —, hanem részvénytársaság módjára működik, azaz a mindenkori többségi tulajdonosok döntenek benne, és szavazatuk a birtokolt részvények arányában esik latba.) Nos, nem lehet vitás, hogy a nagyüzemet előnyben részesítő törvény alapján a kiméréskor valószínűleg a társas jobban járt, mint azok, akik eleve saját szakállukra akartak nekivágni a rendszerváltásnak. Külön megvizsgálandó lenne, hogy e körülmény a határ társuláson kívül maradt részének szétforgácsolódását fokozta-e. E riportban azonban a parcellák felaprózottságának pár következményére szeretnénk kitérni, mely egyúttal a föld-visszaszolgáltatás szövevényébe, a mögöttes okok játékába is bevilágít.