A csárdáskirálynőtől a burgundi hercegnőig

Nem valószínű, hogy a tegyük fel, tájékozatlan néző egyáltalán rájönne arra, az elbűvölő csárdáskirálynő, A szecsuáni jólélek varázslatokra is képes szereplője, a George és Lennie elbűvölő Suzyja vagy Yvonne megszemélyesítője egy és ugyanaz a színésznő, Kicsid Gizella, akinek egyéb, visszhangos sikerű szerepeit most nem is soroljuk fel. De ennek a négy főszerepnek az egymás mellé helyezése is ékesen bizonyítja, hogy Kicsid Gizella, sportos hasonlattal élve, felszálló ágban van, s rendelkezik a színészek nagyságát bizonyító átváltozóképességgel. Magyarán: maximálisan képes azonosulni az adott szereppel, ami meghökkentő, elbűvölő eredményekre vezet, viszont hozzá kell tennünk, hogy rengeteg áldozattal és önfeláldozással jellemezhető munka áll mögötte. Az áldozat alázattal párosul, az önfeláldozás, mint a Gombrowicz-játék félnótás(nak tűnő) burgundi hercegnője is bizonyítja, szinte-szinte teljes önfeladással. Kérdéses s elkerülhetetlen a burgundi hercegnő elemzése és helyzetének újragondolása kapcsán, hogy a szó igazi (orvosi!) értelmében ez az autistának is tűnő, hallgatag, különös lény normális-e vagy nem. Ha igen — és ezt is lehet bizonyítani Bocsárdi rendezésével —, akkor az egész önmagát normálisnak tartó udvar — bolond. Kicsid Gizella maximális átéléssel végigvitt bravúros alakítása mintegy tükröt tart az udvar hazug és bornírt világa elé, s szinte minimális eszközökkel képes az átváltozásra, ami kibontakozó képességeinek ékes bizonyítéka. S csak rajta múlik, hogy a minden valószínűség szerint rá váró nagy szerepek, a világirodalom legnagyobb női szerepeinek eljátszása során bizonyítani tudja-e majd mindezt. Pályája mindenesetre meredeken ível fölfelé. Szerencséje volt eddig partnereivel is, rendezőivel is. Nem valószerűtlen, hogy ezután ez másként lesz. S minden bizonnyal filmrendezők is felfigyelnek majd rá. Ehhez viszont szerencse is kell, amit szívből kívánunk ennek az önmagához bátor, szenvedélyes színésznőnek…