Sportszerűségből jelesre vizsgáztak (Véget értek a Háromszéki Diáknapok)

A taps azonban nem csak nekik szólt, hanem a második helyen végzett Ördögfiókáknak, a bronzérmes Mi vagyunknak, a döntős Boombersnek és Épkézlábnak, a fair play díjas baróti Fantomnak, és a többieknek is, akik ugyan nem jutottak be a fináléba, a három nap alatt azonban mindenütt ott voltak.

Számtalan és változatos vetélkedőn vettek részt a diákok, elemlámpával felszerelkezve rohantak éjszaka a városban ,,lepkét" keresni, nappal a rendőröket fotózták, középkorú férfiakat igyekeztek meggyőzni, álljanak fejre egy fénykép erejéig, pisilő kiskutyát igyekeztek lencsevégre kapni, köztelefonokról telefonáltak villámgyorsan a ,,telefonbetyár"-próba keretében, tüzet csiholtak, nyilaztak, kötöttek, kosaraztak, játszottak, előadást mutattak be, himnuszt énekeltek, újságot írtak, mázoltak, emlékhelyet építettek a csapat tagjaiból, zászlót lobogtattak, szurkoltak, tapsoltak, nevettek — egyszóval mindenbe belekóstoltak.

A versenyszámok ugyanis rendkívül változatosak voltak, a résztvevők kreativitását, ügyességét, tehetségét, testét és szellemét egyaránt próbára tették. És mégis, a hatalmas rohanásban is a nevetés, a jókedv, a szórakozás volt a legfontosabb, és tán a győzelemnél is többet számított a csapatmunka, az együttműködés, a többiek tisztelete. És ez a diáknapok igazi nyeresége, ez feledteti majd azon résztvevők csalódását, akiknek nem sikerült döntőbe jutniuk, megnyerniük a versenyt.

Péter Orsolya, a rendezvényt szervező Kovászna Megyei Művelődési Központ munkatársa elmondta: az idei diáknapokon a csapatok között nem érződött olyan fokú rivalitás, mint más években, annak ellenére, hogy mindenki szeretett volna győzni, és csalódottak is akadnak. Csapatmunka, együttműködés szempontjából mindenképpen ez volt az eddigi legjobb rendezvény — tette hozzá. Szerinte éppen ezért akár több fair play díjat is oszthattak volna, a csapatok többsége ugyanis rendkívül sportszerűen küzdött.