Sepsiszentgyörgy, 2017. november 19., vasárnap 23:22
Köszöntjük Erzsébet nevű olvasóinkat!

Lovak és elemek (24. Incitato-tárlat Kézdivásárhelyen)

2016. július 30., szombat, Képzőművészet
Miholcsa József: Elemek I, Áldozat, Elemek II
Miholcsa József: Elemek I, Áldozat, Elemek II
Orth István: Földtűzvízlég
Orth István: Földtűzvízlég
Vetró András: Ló-elem-ember
Vetró András: Ló-elem-ember
Simó Enikő: Vágyakozás
Simó Enikő: Vágyakozás
A magyarországi MAOE (Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete) 2013-ban tematikus kiállítás-sorozatot szervezett Négy elem címmel. A témaválasztás szorító aktualitását mi sem érzékelteti jobban, mint hogy a pályázati felhívásra közel ötszáz képzőművész jelentkezett és állíthatta ki munkáit budapesti és szent­endrei kiállítóterekben.
A tárlatot méltató P. Szabó Ernő magyarázatot is talál arra, hogyan gerjeszthetett a kiírás ekkora figyelmet: a négy őselem, a föld, a tűz, a víz és a levegő „egymással való kapcsolata mindig is meghatározta az életet.” A közöttük formálódó kapcsolatrendszerek a mostanihoz hasonló válságidőszakokban pedig „természetes módon kerülnek a figyelem középpontjába, keltik fel a művészek érdeklődését.”
Ha a művészeti ágakban szimbólumokká szublimálódó őselemekről beszélünk, érdemes e jelképek értelmezési terét röviden összefoglalni. A tűz a szenvedély, az életerő, a megtisztulás, ugyanakkor a bűnhődés jelképe, teremtő és démoni egyszerre. A víz hasonlóképpen kettős polaritású: megsemmisítő és alkotó erő, elválasztó és egyesítő princípium. A levegő a tűzzel együtt az aktív, szellemi, maszkulin pólusként a földi és égi kapcsolat megteremtője, kozmikus kapcsolatok hordozója. A föld a levegő ellentétpárjaként pedig a női princípium, az egyetemes anya, a termékenység archetípusa, a levegő mint szellemi léthordozóval szemben az anyagi lét megtestesítője.
A 24. Incitato tábor résztvevői egy „ötödik elemmel”, a ló alakjával gazdagították, értelmezték újra a témát. A lóéval, amely ősidők óta megjelenik a képzőművészetben, és amelyet gyakran pontosan a fénnyel, a tűzzel, a vízzel, az anyaistenség, a föld gondolatával, illetve szárnyasan, a levegővel hoztak összefüggésbe. Alakjában tehát egyszerre koncentrálódik a négy ősmatéria, belőle magából épül föl a mindenség, jön lendületbe a körforgás, ahogyan Orth István Földtűzvízlég, illetve Légvíztűzföld című olajfestményein vagy Vincze László tusrajzain látjuk. A ló az empedoklészi szeretet és gyűlölet megtestesülése, amely összehoz és szétválaszt. Ezt az elemi összefonódást, amelynek mozgó komponense a lófigura, érzékeljük T. Ábrahám Imola A négy elem című pasztelljén vagy Tomos Tünde Quartett című akvarelljén, de Miholcsa József Elemek és Áldozat című plasztikáin is.
Vetró András munkáin a lovak az elemek szimbólumaként keresik a fókuszpontot, és meg is találják, mintegy összegződnek a vitruviusi emberalakon. De akár, mintegy az elemi piramis csúcsán, fölérendelt szerepet is kaphat a ló és ember falakat rengető kettőse, mint például Sárosi Csaba monotípiáján. Dimény András Elementáris című, vegyes technikájú alkotásán alapvetésként feltételezi az elemek hálózatában a lovat, mely gondolatot a Genezis című munkájában meg is erősíti.
De mi van akkor, ha sem alapvető feltétel, se nem az elemek mozgatója a ló, hanem ő maga a négy elem? Gábor Balázs ceruzarajzai éppen ezt a felcserélhetőséget, a részletben benne rejlő egész már-már fogalmi megjelenítődését aknázzák ki, ahol a címek is szójátékok: A ló négy eleme, Az elem négy lova. Né­meth Orsolya is „fogalomátvitellel” játszik. A ló mint toldalék, univerzális magasságokba lendíti a témát: a pasztellmunkákon Loholót és A két búsulót látjuk. Hasonló szójátékból indul ki Bimbó Botond is: a Vízálló és Fújdogáló. Vetró B. Zsuzsa pasztell- és Ábrahám Jakab hidegtű munkáin az elemek összefeszülnek, Ég és föld, Tűz és víz lovakká letisztuló kontrasztpárjai jelennek meg, míg Xantus Géza Föld, tűz és Víz, levegő kettősébe vetíti a lovakat. Palásti Erzsébet Égi és földi szerelem című akrilfestményén a szerelem feszítő és feloldó kontraszttáncában lüktet az elemi energia. Simó Enikő vegyes technikájú alkotásain az Egész bomlik meg, amint a földi az égihez viszonyul: a homogén ménes egyensúlya kibillen, amint vágyakozásával az elérhetetlen égi ménessel kerül ellentétpárba. Van, hogy a ló kizárólag egy-egy princípiumhoz kapcsolódik, hasonul vele vagy felerősíti azt. Bajkó Attila Pegazusának antropomorf figurája, a tusrajz finom vonalai, Deák M. Ria Röptetők és Szelek szárnyán című pasztell-, vegyes technikájú munkái és Palásti Erzsébet Szélvész című akrilja a levegőhöz, Deák Barna Lángoló párosa, a Vulkánosz lovai a tűzhöz, Csutak Levente Versenyben című akvarellje a vízhez kapcsolja a ló figuráját.
Forró Ágnes meseszerű színvilágban szintetizálja az elemeket pasztelljein, kiemelve a ló mindenütt jelenvalóságát, mintegy panteisztikus voltát. A ló végül napkoronát viselve lesz úrrá az elemek világán, felelevenítve mindent, amit a magyar kultúrából és mondavilágból a fehér lóról tudunk. Kristó Róbert is mitikus világba lendít szénrajzain, a fent és a lent pólusában Táplálékát kereső ló elemi világába kerülünk az alma és a vízben tükröződő égitest jelképein keresztül. Koszta Ervin Tüneménye is a szellemi, légi világba küld, Zavaczki Walter Levente Avatar című szobrán nemcsak felsejlik a ló, hanem az isteni testesül meg alakjában, a szellemi kap anyagi, fából vésett keretet. Vetró B. S. András Falabellák című digitális printje megmutatja a keretet, a paradigmát, majd kisméretű sorozatában a címszereplő apró termetű lovakról kapunk Hangulatjelentéseket. Erőss Sándor Éltető elemek című, vegyes technikájú munkájában a ló maga a rendszeralkotó, az elemi csatornákon közvetítődik a létfontosságú anyag, Máthé Balázs munkáin a lóban testesül meg és válik láthatóvá az elemek esszenciája.
Végezetül visszatérünk a kiindulóponthoz, a Varázsfuvolában elhangzotthoz: a lovak és elemek összjátékában az örök emberi vágy, a teljesség, a végtelen felé sóvárgás is képpé lesz. Gonda Zoltán Útban a földre című olajfestménye, Nagy Lajos fotója és Csutak Levente tusrajza is az égi és földi közötti mozgást idézi, láttatja, eleveníti fel. Mert mi volna katartikusabb, mint fellebbenteni a fátylat az elgondolhatatlan végtelen felé?
Banner Zoltán 1998-ban így méltatta e rendkívüli képzőművészeti eseményt, amelynek ma az eredményét látjuk: „...a tábor két nagyon fontos dologról szól, s mindkettő a művészet alapfeladataihoz tartozik. Az egyik a művészi forma, mely örökké változik, a másik pedig szól a lélek és képzelet üzenetváltásairól a végtelen felé, ami viszont örök.” A klasszikus formák mellett vannak itt megjelenítésmódjai a digitális korszaknak is, ám legyünk nyitottak, fejtsük meg, lássuk be, mind az örök végtelen felé mutatnak: tűzön, vízen, levegőn, földön át. Lóval, lovon, lóban...
BARTHA ZONGA
Hozzászólások
2016-07-30: Kiscimbora - :

Füstöl a boglya! (Benedek Elek: Öcsike levelei az ő nadselű gondolatairól)

Amióta olvastam a könyvét, az Édes anyaföldemet, nagyapóka lelkem, amely tele van gyermekkori emlékeivel, nekem is nagy kedvem kerekedett arra, hogy megírjam az emlékeit oly hirtelen elröpült szép gyermekkoromnak, mert mi tagadás, maholnap második gimnazista leszek, szóval: vénülünk, nagyapókám, vénülünk.
2016-07-30: Kitekintő - Nagy D. István:

Visszaszerezni a hajó irányítását (A brexit és az amerikai választások) – angol, amerikai és magyar vélemények

Érdekérvényesítési és előretörési esélyt jelenthet Kelet-Közép-Európa országai­nak a brexit, illetve Donald Trump esetleges sikere abban az esetben, ha előbbi az Európai Unió valós reformját hozza, hiszen kétségtelen, a britek kilépése nyomán a kontinens kerül kényes helyzetbe gazdasági és biztonságpolitikai szempontból – állapították meg szinte egyhangúlag A brexit és az amerikai választások kihatása Kelet-Közép-Európára beszélgetés résztvevői Tusványoson. Abban mindnyájan egyetértettek, hogy az Egyesült Királyság polgárainak választása nem kezelhető elszigetelt jelenségként, inkább az elmúlt évek elitellenes, az irányítás visszaszerzését célzó mozgalmának hozadékaként.