Nyomtatott újság megrendelése Paypal-al

Megrendelési periódus:

Kezdési dátum:


Regisztráljon, és szóljon hozzá írásainkhoz


Sepsiszentgyörgy, 2017. január 22., vasárnap 22:19
Köszöntjük Vince, Artúr nevű olvasóinkat!

A szülőfalu napja Égében (Élni akaró kis települések)

2016. augusztus 3., szerda, Faluvilág
Tárt kapukkal várják az érkezőket. Ferencz Csaba felvételei
Tárt kapukkal várják az érkezőket. Ferencz Csaba felvételei
Ünnepi istentisztelet az égei templomban
Ünnepi istentisztelet az égei templomban
Koszorúztak a templomkertben
Koszorúztak a templomkertben
Magyar embernek a Kárpát-haza az otthona, annak is az a része, ahol ősei éltek. Ott érzi jól magát, ott tud újra erős közösséget, családot alapítani, ott tud újra Istenéhez olyan módon szólni, hogy hallja is a választ – hangsúlyozta ünnepi igehirdetésében Fülöp Szabolcs székelydályai református lelkész július utolsó szombatján az égei  templomban abból az alkalomból, hogy az alig hetven lelket számláló kis közösség a szülőfalu napját tartotta. A 2010-ben kezdeményezett falunap célja: közösséget építeni, megerősíteni a helyiekben az otthonmaradás értelmét és hazahívni az elszármazottakat.
A Kányád községhez tartozó, Székelydálya szomszédságában meghúzódó Ége református temploma előtt ezen a napon már reggeltől különösen nagy volt a nyüzsgés. A 2011-ben alakult Égéért Egyesület, élén Incze Ibolya elnökkel, lapunk égei származású munkatársával minden erőt megmozdított, hogy már az első harangszókor a helyére kerüljön minden: Balázs Ödön Égét bemutató fotói a kultúrházban berendezett kiállításon, ugyanott eladásra szánt kiadványok, képeslapok sorjáztak szép rendben, száz főre megterített asztalok, a bejáratnál Isten hozott! felirat. A kultúrház mögött szakácsok tüsténkedtek, hatalmas üstben készült a tokány. Az istentiszteletre érkezők mintha már a templomkertben megülték volna a maguk kis ünnepét, örvendeztek egymásnak, szomszéd a szomszédnak, helyiek a hazalátógatóknak.
A kis templom háromszáz éves kazettás mennyezete alatt a férfiak padsora is majdnem megtelt, az újabb rend, 1792-ben festett kazettás részben a gyermekek ültek elöl, mögöttük az ajtóig asszonyok. Négy fiatalja van a falunak, a gyermekek nagyszülőkhöz érkeztek vakációzni, erre az időre egy kicsit ők is égeiek.
Fülöp Szabolcs lelkipásztor János evangéliuma 10. részének 1–12. és 27–28. verseire építette igehirdetését, arról a jó pásztorról beszélt, aki gondot viselt a juhaira és elkezdte hazahívni őket. „Az utolsó utáni pillanat sem késő engedelmeskedni a hívásnak, és elindulni haza. És nem csak ilyenkor, de az ilyen alkalmak nagyon jók arra, hogy megtapaszaljuk őseink vérrel és verejtékkel, imádsággal és szeretettel, teremtő erővel megszentelt nyomát itt, a tájban.” Hangsúlyozta: csak a teremtő erő tarthat meg minket, de lelki erő nélkül nincs esély, időtálló közösséget pedig csak a tájjal együtt élő emberek tudnak alkotni. „Azért imádkozzunk, hogy azok az apró jelek, amelyek az elmúlt néhány évben a feltámadás jelei, sokasodjanak, és mi még életünkben részese lehessünk az ehhez hasonló közösségeink újraéledésének.”
A papköltő emlékezete
Az idei falunap kiemelt eseményeként emlékeztek az Égében született, 1824–1841 között Bodoson szolgált református lelkészre, Lukáts Istvánra, és bemutatták verseskötetét. A Baróti Tortoma Könyvkiadó által tavaly megjelentetett Andalgj hát, citerám! című versgyűjtemény közkinccsé tétele Egyed Emese kolozsvári egyetemi tanár kutatásainak köszönhető.
A falusi élet és a táj szépségeit megéneklő, történelmi témákat is érintő versekről és a szerzőről Lőrincz József székelydályai születésű székelyudvarhelyi nyugalmazott magyartanár, irodalomtörténész, néprajzkutató, költő tartott ismertetőt. Lukáts István időmértékes verselése kora kiemelkedő költői teljesítményei közé sorolható, amit méltatlanul mellőztek a XIX. század eleji irodalmi körökben, és az utókor is elhallgatta ezt a rendkívüli tehetséget, de hála Egyed Emesének, életre keltek ezek a versek és kötetben váltak közkinccsé – mondotta. Lukáts István verseiből Ferencz Csaba, lapunk munkatársa nyújtott dalos ízelítőt saját megzenésítésében.
Az esemény kiemelt meghívottja volt Lőrincz György székelyudvarhelyi író, aki munkásságáért idén, hetvenéves születésnapja alkalmából megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetést. Lukáts István verseskötetének márciusi székelyudvarhelyi bemutatójakor került kapcsolatba a költő verseivel, de a székely létről megfogalmazott és a helyszínen felolvasott írásai okán is helye volt az égei falunapon.
A templomban tartott ünnepség himnuszaink eléneklésével ért véget, majd az ünneplők megkoszorúzták a Szabó Mózes lévita lelkész emlékére a templom falán 2004-ben elhelyezett emléktáblát és a két világháborúban elesett égeiek kőemlékét. Szabó Mózes 1926 és 1953 között szolgált Égében, nevéhez fűződik a legtávolabbi, vlagyivosztoki protestáns gyülekezet megalapítása az első világháború utáni hadifogság idején.
Cselekvő emberek
Ebéd után, míg a gyergyószentmiklósi HalVirág Bábszínház előadással szórakoztatta a gyermekeket az Égéért Egyesület székházaként szolgáló egykori paplakon, az 1980-ban bezárt iskolában az elnéptelenedő falvak sorsáról beszélgettek helyiek és a magyarországi Makóc testvérfalu küldöttei.
A Szellemfalvak – önellátó települések? című együttgondolkodás bevezetőjében Lantos Tamás, Markóc polgármestere ismertette az ötvenöt lelkes Baranya megyei kis falu túlélési próbálkozásait. Elmondta, a mai világban, amikor veszélyben vannak energiaforrásaink, a településeknek önállóságra kell törekedniük, hogy saját erejükből fenn tudják tartani magukat. Az önellátó termelésben és a lelki önállóságban látja a jövő kulcsát, szerinte a lelki önállóság az önértékelés növekedését vonja maga után, és ezt tartja a legfőbb terméknek, amit Markócon meg is tudtak valósítani. Az egyetlen utcából álló Dél-dunántúli településen közös zöldségeskertet hoztak létre, amelyben mindenki saját fogyasztásra termel, az önkormányzat a lótenyésztés felélesztésének szándékával közös lovat vásárolt a falunak, melyet a helyiek kedvezményesen használhatnak a gazdálkodásban – ez is az energiafüggőség megszüntetését célozza, az üzemanyaggal működő traktor helyett a lovas gazdálkodást helyezik előnybe.
A lakosság közösséggé kovácsolásának érdekében közösen építették fel a közösségi házat, a helyi civil szervezet bevonásával gyümölcsfeldolgozót létesítettek, a polgármester pedig saját példával jár elöl a gazdálkodásban mintagyümölcsösével. Tartják a kapcsolatot a hasonló kistelepülésekkel, hálózatban képzelik el az együttműködést. Vissza kell hozni a falusi élet szépségét, hogy a falun élés ne a városról kiszorultak kényszerpályája legyen, hanem önként vállalt és megvalósított lét – mondta Lantos Tamás.
Kányád község polgármestere hiányolja, hogy nincs a kormánynak hosszú távú vidékfejlesztési stratégiája, a törvényhozók nem veszik figyelembe az egyes térségek sajátosságait, múltbéli gazdálkodási szokásait, a jogszabályokat íróasztal mellett és nem tereptapasztalatok segítségével alkotják meg. Nagyméretű az elvándorlás, a fiatalokat nincs, ami visszatartsa, külföldön keresik a boldogulást, aki itthon marad, az nem vállalkozik – mondta. György Sándor, a nyolc faluból álló község polgármestere elrettentő példaként hozta fel, hogy a távközlési fejlesztés céljából kiírt közbeszerzési liciten nem volt helyi jelentkező, kínai vállalkozó nyerte a versenytárgyalást.
A panaszok, a kilátástalanság ellenére az égeiek bizakodóak. Incze Ibolya, az Égéért Egyesület elnöke örömhírként közölte, hogy a faluban régóta eladó házat vásárolt meg nemrég egy kétgyermekes fiatal család, és szerinte a szülőfalu napja is igazolta, a helyieket érdekli településük sorsa. Látogatóként mi is megállapítottuk, Ége élni akar, és  amíg vannak olyan lelkes és cselekvő emberek, mint Incze Ibolya és egyesületi társai, ez a kis közösség nem adja fel. Való igaz, fiatalok nélkül veszélyeztetett a kis lélekszámú falvak jövője. Erre gondolva fülünkben visszacseng az igehirdetésben elhangzott mondat: az utolsó utáni pillanatban sem késő elindulni haza.
Ha hozzá szeretne szólni, jelentkezzen be
Felhasználónév:
Jelszó:
Regisztráljon most