Miénk a győzelem

És mégis el kell mondani, le kell írni, mert nyertünk, de főként azért, mert összefogtunk, együtt énekeltük a székely himnuszt, együtt buzdítottuk lányainkat, egy ritmusra tapsoltunk, együtt dobbant meg a szívünk, valahányszor kimaradt egy ziccer, kosarat dobott az ellenfél. És ha csak ennyi történt volna, akkor is le kellene írni.

De nem csak ennyi történt. Mert bizonyítottunk is. Bizonyított az edző és a játékosok, amikor félre tudták tenni a köztük levő konfliktust, amikor csapatként tudtak pályára lépni. Egy mindenkiért és mindenki egyért. És bizonyított főként a közönség, a város. Amikor a másodperc töredékéig sem hagyták egyedül a lányokat: megszakítás nélkül szólt az ének, a taps, lobogtak a zászlók, pörgött a dob, zúgott a csarnok. Bebizonyították, hogy bármi is történjék, rájuk lehet számítani, jöhet bármilyen ellenfél, de jöhet a gond és a baj akár, ők ott vannak, és ott lesznek végig. Kitartanak az értékeink mellett.

És ez a másik, amiért ismételten le kell írni, hogy győztünk. Mert megmutattuk, hogy az értékeinket megbecsüljük, tiszteljük, ha kell, akkor felmutatjuk, és ha kell, akkor kiállunk értük. Együtt. Hiszen számunkra nem egyszerű sportesemény a női kosárlabda-bajnokság döntője. Több, jóval több annál. Olyan értékünk ez, amelyre büszkék vagyunk. És ezáltal arra, hogy sepsiszentgyörgyiek, arra, hogy székelyek vagyunk. Olyan város, amelyben érdemes élni, amelyben jó dolgok történnek, amelyben van élet. Olyan nemzet, amely nem csupán a múltból él, nem csak őseinek tud áldozni, vagy a sors csapásain keseregni, hanem erős, megállja a helyét bármilyen helyzetben. Múltján kívül jelene és jövője is van. Mert tiszteli az értéket, mert képes összefogni érte. És mintha a székely himnusz is másként szólna, amikor győzelmi énekként csendül fel több száz torokból.

Szinte mindegy már, hogy mi történik a mai meccsen, esetleg Aradon, ki nyeri a bajnokságot. A legfontosabb csatát megnyertük, amikor kimentünk a csarnokba, amikor egymás hegyén-hátán állva kiáltottunk, tapsoltunk, és fütyültünk, ha kellett. És a szurkolók kedves biztatását idézve: ,,A mi szívünkben ti vagytok a bajnokok". És veletek együtt mi is azokká váltunk.